Chevrolet Spark 1,0 LS: Mi? Daewoo?

Az előző Spark – leánykori nevén Matiz – olyan volt, amit szerintem autót szerető férfiembernek képtelenség lett volna jó szívvel megvennie. Azt sem tudom elképzelni, ahogy megszállott Matiz-tulajok a Fan Club havi gyűlésén eszmét cserélnének, melyik évjárat lámpabúrája tetszetősebb... Na de az új, a Spark, az már, kérem szépen, valami egészen más. Autó. Méghozzá olyan, amit két kisfröccs után szeretni is lehet.

Nagy az arca, s ha az egész autót nézem, akkor óriásinak is mondhatnám. Fél méter hosszú, az aktuális divatnak megfelelő lámpatestek, tömpe orr, hatalmas Chevy jelvény. Van még emelkedő övvonal és pár évvel ezelőtti őrületet idéző átlátszó hátsó lámpatestek, melyek nem is néznek ki rosszul. Megkockáztatom: a kocsi tetszik hátulról. Nagyon bénák viszont a modern formatervhez az aprócska kerekek – de annak legalább örülhetünk, hogy egy szett gumiért nem kell majd vagyonokat fizetnünk. A reklámban is szereplő zöld szín egyébként jól áll a kocsinak: egy kisautó legyen vidám.

Vidámság uralkodik belül is, mert meglepően rendben van az utastér minősége. Nem nyöszög vagy zörög, közepesen kellemes anyagok és valami meghökkentő műszerfal fogad. Közvetlenül a kormány mögött található a műszeregyüttes, ami egy analóg sebességmérőből és digitális fordulatszámmérőből áll. Sokak szerint gagyi, szerintem inkább érdekes, s hosszú távon megszokható. Amit viszont nem értek, hogy miért nem láthatom egyszerre, hogy hány kilométert lehet még megtenni az üzemanyaggal és hogy mennyi az idő? A váltáshoz a kormányon átnyúlva, meglehetősen kényelmetlen módon kell nyomkodni a fordulatszámmérő tetejét.

A középkonzol megint csak modern és egyértelmű, de ide is elrejtettek egy fejtörőt. Az USB nekem ugyanis azt jelenti, hogy fogok egy pendrive-ot és bedugom, a koreai mérnököknek viszont az jutott eszébe, hogy inkább mini USB csatlakozót aplikálnak a hifi mellé. Ez miért jó?

Hely elöl van – hátul már kevésbé –, bár az üléspozíció nem az igazi: sehogy nem tudtam jól átlátni az autót. Ehhez hozzájárulnak a vastag oszlopok is, különösen az A-oszlop kellemetlen, szerintem simán elnéznék egy közeledő Intercity-t kanyarodás közben. A csomagtartó 170 liter mindössze, ami még a Splashénél is kisebb – nyaralni négyesben ne induljunk el a Spark-kal. Tárolni viszont sok mindent lehet: van bőven hova rakni a telefont, aprót, sminkcuccot.

A vezetésről szólva mondjuk úgy, hogy a szükséges rossz. Az egyliteres, 68 lóerős motor lassan pörög fel, sehol sem húz eléggé, talán az egykettes élhetőbb, bár a teszthét végére hozzászoktam, hogy nem akarok megelőzni senkit, éppen még elérni a sárgát – úgysem megy. De csodát senki nem vár, s a Spark javára legyen mondva, a 110-120-as utazó sebesség hosszú távon is tartható. Nem eszik sokat a városban, sőt: hat literrel eljártunk, sok dugóval, egyhelyben állással – ez nem mondható rossz eredménynek.

A legerősebb lapját még csak most játssza ki a kis Spark: ez az ára. Messze a kategória legolcsóbb választása! A tesztelt LS felszereltséggel – klíma, központizár, mp3 cd, 6 légzsák – összesen 2 535 000 forint, ami jó félmillióval kedvezőbb a konkurenseknél. (Egy hasonló Splash például 3 millió felett van – én egyértelműen a Sparkot választanám.) Nem tökéletes, kicsit esetlen a formája, de nyoma sincs a „Daewoo-ságnak”. Minőségi autónak tűnik, s lássuk be, ebben a kategóriában aztán végképp a pénz beszél...

Bármelyik fotóra kattitntva megnyílik a képgalériánk!