Egy mukkot se festés közben!

Ha egy oroszországi kolostorban elindul egy faragott fatojás egy Németországban élő, Budapesten született biomatematikus felé, majd az említett hölgy húsvéthétfőre virradóan parasztházzal álmodik, abból egyetlen dolog sülhet ki: Míves Tojás Múzeum, Zengővárkonyban.

Család-otthonKemény Krisztina2010. 04. 02. péntek2010. 04. 02.

Kép: Zengövárkonyi Mivestojás Múzeum húsvét kézmüves népmüvészet folklór gyüjtemény 2010.03.23. fotó: Németh András Péter, Fotó: Photographer: Andras Peter Nemet

Egy mukkot se festés közben!
Zengövárkonyi Mivestojás Múzeum húsvét kézmüves népmüvészet folklór gyüjtemény 2010.03.23. fotó: Németh András Péter
Fotó: Photographer: Andras Peter Nemet

Lépjünk hát be Nienhaus Rózsa, a múzeumot létrehozó biomatematikus megvalósult álmának kapuján! Kell-e jobb alkalom erre, mint 2010 virágvasárnapja, a létesítmény tizedik születésnapja? A hangulatos baranyai parasztház pajtaépületében kiállítva kétezer díszített csoda vár, nem beszélve a raktárban található több ezer darabról.

Akadnak köztük olyan nemzetközi különlegességek, mint egy Fabergé-tojás, mely III. Sándor cár udvari ékszerésze nyomán készült, egy perui kerámiatojás, papagájmotívumokat hordozó, tussal rajzolt kínai tojások, az Afrikából és az Urál hegységből származó féldrágakőtojások vagy az oroszlán-, teve- és majommotívumos tö­rök habkőtojások. A gyűjtemény nagy része azonban magyar hímes tojás.

– Ezek zengővárkonyiak – mutat Hosszu László, a múzeum nyugdíjas munkatársa a piros viaszrátétes darabokra. Sokáig időzünk előttük, mert lehet akármilyen míves egy tojás, az ő szívét csakis ez dobogtatja meg. – Tizenkét éves korunkig minden keresztszülőtől ilyent kaptunk ajándékba. Nagypénteken megfestették az asszonyok, majd húsvétvasárnap az összes gyerek kiment a térre. Odajöttek a felnőttek is, nagy, teli karkosarakat cipelve.

Merthogy Hosszu úrnak – mint általában minden falubélinek – pontosan huszonhárom keresztszülője volt…
– Ismeri az utaveszett motívumot? – kérdezi, s már indulok is utána, nehogy úgy járjak, mint az említett motívum. Spirálszerűen felfelé tekeredő, időnként alá-alázuhanó girlandokkal díszített tojásokat mutat. Készítésükkor az asszonyoknak annyira kellett koncentrálni, hogy meg se mukkantak.

Ezért tán e lelkesedés? – kérdezném, de nem teszem. Inkább Nienhaus Rózsa telefonban elmondott szavaira gondolok: „Az utaveszetteket mindenképp nézze majd meg, az a minta maga az élet. Mint matematikust az alapmotívuma a biológiai növekedési folyamatokra emlékeztet.” Ezek után már nem is lep meg a lószőrrel, a gombostűvel, a bodzabéllel és a magrátéttel kirakott minta. Hamarosan rájövök: a tojás – valamilyen mágikus kisugárzása folytán – majd minden mesterséget arra ösztönzött, hogy saját eszközeivel dekorálja. Ezért léteznek patkolt, nemezelt, horgolt, csipkézett, drótrátétes, karcolt, faragott és batikolt tojások egyaránt.

Miközben a kréta földtörténeti korszakban élt hadroszaurusz tojása felé haladunk, filozofikus gondolatok törnek rám. Érdekes képződmény ez a tojás: formája a végtelent idézi, héja az élet, a jövő csíráját takarja. De megfőzve, megkövülve, kifújva vajon mit jelenthet? Be nem váltott reményeket? Meg nem valósult lehetőségeket? Múlttá dermedt jövőt? Mindezt ráadásul ékes dekorációkkal tarkítva.

Elmélyülni azonban nincs idő, megérkezik Hosszu László váltótársa, Töttös Sándorné, aki maga is írja a tojásokat.

– Én?! Sose fújtam ki a tojásokat! Üres héjat ajándékozni? Csak nem gondolja?! – mondja olyan hangsúllyal, mintha legalábbis tömeggyilkossággal gyanúsítottam volna. Miután tisztázzuk kérdésem gyökerét, készségesen elmagyarázza, hogy ha harminc percig lassú tűzön főzzük a tojást és a héja nem sérül meg, akkor garantáltan nem büdösödik meg soha.

Bizonyítékként a Bánságból származó darabokhoz vezet, melyek az 1900-as évek elején készültek. Tényleg nem érezni rajtuk semmit. S hogy mi rejtőzik a héjuk alatt, azt is megmutatja. Néhány, balesetet szenvedett kiállítási darab ugyanis külön polcon látható: a héjdarabokban sötétbarnára vagy vörösesre színeződött, összezsugorodott gömböcskék tanúskodnak az egykori tartalomról. Éva nénitől azt is megtudom, ha el akarjuk kerülni a mesterséges színezőket, akkor barna színű tojás eléréséhez a zöld dió héját, sötétlilához az érett bodzabogyót, zöldhöz pedig a petrezselyem levelét kell használni.

A praktikus tanácsok közben egy strucctojáson akad meg a tekintetem: a magyar himnusz kottája és szövege van kicsipkézve rajta. Egy német hölgy készítette és adományozta Nienhaus Rózsának, mikor hallott a múzeumról. Próbálom elképzelni, milyen módszerrel és mennyi türelemmel készülhetett, majd a tulajdonossal való telefonbeszélgetés idé­ződik fel bennem újra:

– A múzeum baráti köre segítségével sokszor a lehetetlent is lehetségessé tudtuk tenni. Ha majd bemegy, érezni fogja a tojások által kisugárzott energiát. Minden egyes tojás az alkotó lelkének egy darabját tükrözi vissza.

Kattitnson bármelyik fotóra és megnyílik a képgalériánk!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket a Szabadföld Google News oldalán is!

Ezek is érdekelhetnek