Meddig maradnak meg nyelvjárásaink?

Az első és eddig egyetlen Magyar nyelvjárások atlasza négy évtizede készült, adatait pedig még korábban, 1949-1964 között gyűjtötték. Az emberöltőnyi idő alatt sokat változott a nyelv: nemcsak gazdasági és társadalmi szempontból tekinthető „sűrűnek” ez az időszak, de nyelvhasználatunkon is nyomot hagyott.

A 2007-ben indult programban az MTA és az ELTE közös geolingvisztikai kutatócsoportja – a 40-50 évvel ezelőtt készített felmérésekhez képest – szűkebb kutatópont-hálózatot keres fel. Magyarországon és a külhoni magyarok lakta területeken 100-100 helyszínt jelöltek ki. Csak olyan településeken gyűjtenek, ahonnan korábbi adatok is rendelkezésre állnak – így tudnak követéses vizsgálatot végezni, azaz összehasonlítani, hogy az elmúlt évtizedek során mennyiben változtak, megmaradtak-e a nyelvjárási jellemzők. Egy-egy kutatóponton tíz interjút készítenek, négy korosztályban férfiakat és nőket egyaránt felkérnek, főként olyanokat, akik leginkább megőrizhették a nyelvjárási jellemzőket. Fontos szempont az is, hogy helybeli születésű, lehetőleg egész életét ott töltő legyen a kérdezett személy. A kutatók kérdőív segítségével és szabad beszélgetés során rögzítik az adatokat, s a tervek szerint az idén végeznek a gyűjtéssel.

Az áhított cél egy új nyelvjárási atlasz elkészítése, ami hatalmas vállakozás. A kutatócsoport egy pályázatnak köszönhetően végezheti az adatgyűjtést, szeretnék, ha eredményeik nem hevernének parlagon. A felbecsülhetetlen értékű anyag feldolgozása – amely további pályázatok segítségével, illetve egyetemi keretek között történhet – a következő lépés az új atlasz megvalósításához.

A csoportot Kiss Jenő professzor vezeti – két alkalmazott mellett sokan segítik a munkát, többen önkéntesen. Egyetemi oktatók, doktoranduszok és hallgatók is vállalnak feladatot a gyűjtésben, amit főként falvakban végeznek. Az egyik fiatal kutató, Schultz Judit úgy érzékeli: a média nagy hatással van a nyelvre, így a nyelvjárásokra is. Négy-öt évtizeddel ezelőtt még nem volt mindennapos, mindenki számára elérhető a rádió és a televízió, így nem is befolyásolták annyira a nyelvhasználatot. Az iskolázottság is befolyást gyakrol a nyelvjárások megmaradására, illetve visszaszorulására, mivel az oktatási intézményekben a köznyelv irányába terelik a gyerekeket – ez is csökkenti a használatát, hiszen a nyelvjárásosan beszélőket gyakran megbélyegzik. Ennek viszont az a következménye, hogy a nyelvjárási jelenségek előfordulása csökken – mondta el Schultz Judit, aki úgy látja, mostanság technikailag sokkal több a lehetőségük, mint elődeiknek. Olyan számítógépes programok állnak rendelkezésükre, melyekkel színes, hangzó, interaktív atlasz jöhet létre. A korábbi papíralapúval szemben a digitális atlaszban lehetségessé válik, hogy egy-egy kutatási anyagból több szót jelöljenek ki a térképre, s az adott településre kattintva megszólaljon az eredeti hangfelvétel.

Azért is jó lenne, ha ez az atlasz elkészülne, mert a kutatók azt tapasztalják, hogy szinte az utolsó pillanatban kezdhettek neki a munkának. Bizonyos, hogy tíz év múlva jóval kevesebb archaikus fordulatot, nyelvjárási ízt, különleges tájszót gyűjthettek volna egybe.