Nem mindegy, mit eszik a gyerek!

A gyerekek ösztönösen táplálkoznak: ha valaki nem tanítja meg nekik, hogy nem csak az édesség okozhat örömet az evésben, akkor a csokin, sütiken, chipseken kívül nem is fognak más ételt szeretni és kívánni. A legnagyobb felelősség ilyenkor a szülőkön van, hiszen a gyerekek azt a családi modellt követik, amit tőlük látnak.

Családi háttér
A legfontosabb tehát a szülői példmutatás. Már egészen kicsi kortól, amikor a gyerekek elkezdenek szilárd táplálékot enni, de legkésőbb egyéves kor után, amikor – kis változtatásokkal ugyan – szinte már ugyanazt az ételt ehetik, mint a felnőttek.

Hétközben legyen naponta legalább egy közös családi étkezés. Azért javaslunk egyet, mert hétköznap a legtöbb szülő, de legalábbis az édesapa munkába rohan vagy későn ér haza, viszont egy közös reggeli vagy vacsora rendszerint ilyenkor is kivitelezhető.

Hétvégén persze szinte minden étkezést elkölthetünk együtt. A gyerekek általában ugyanazt akarják enni, amit a felnőttek tányérján látnak. Ezért nem járható út az, hogy a szülők kakaós csigát reggeliznek, de a gyerekbe megpróbálják belediktálni a teljes kiőrlésű müzlit vagy a sonkás-sajtos szendvicset zöldséghegyekkel. Ugyanez a helyzet a többi főétkezéssel is.

Az étkezés
Ahhoz, hogy a gyerek motiválva legyen az egészséges étkezésre, a szülőknek is tudatosan kell táplálkozniuk. Soha ne együnk – a gyerek szeme láttára – állva, sietve, kapkodva. Amikor csak megoldható, üljünk közösen asztalhoz. Az ételt ne használjuk nyugtatószerként, és ne legyen jutalmazás sem. Ha ugyanis ez rendszeressé válik, a gyereknél már elvárásként alakul ki, hogy a sérelmét, fájdalmát vagy örömét édességgel honorálják. Erről pedig később borzasztóan nehéz leszoktatni.

Ne adjunk a gyereknek rágcsálnivalót akkor sem, ha azt akarjuk, hogy végre csendben legyen. Könnyű egy zacskó chipsszel a tévé elé ültetni, hogy végre nyugtunk legyen, de éppen az ilyen helyzetek vezetnek a kóros elhízáshoz. Sok szülő hibát követ el, amikor túl nagy adagokat tesz a gyermeke tányérjára az egyes étkezéseknél, és elvárja, hogy mindet elfogyassza. Szerezzünk be gyermekek számára gyártott tányérokat, edényeket, így nem esünk abba a hibába, hogy egy jól megpakolt felnőtt mélytányérnyi adagot próbálunk a gyerekbe diktálni.

Ha a gyermek jelzi, hogy jóllakott, ne erőltessük tovább. Ne ígérjünk neki édességet vagy desszertet annak fejében, hogy mindent eltüntet a tányérjáról. Egyébként a hétköznapokon ne is adjunk neki édességet egyáltalán. Bőven elegendő, ha a gyermek ahhoz szokik hozzá, hogy hétvégenként ebéd után kap süteményt, csokit vagy más édességet.

Igyekezzünk a gyermek előtt minél többször gyümölcsöt vagy zöldségfélét fogyasztani. Tízóraira együnk meg együtt egy almát, banánt, narancsot vagy bármilyen más idénygyümölcsöt. Ha együtt eszünk, az a gyermek számára is élvezet. Uzsonnára az előre csomagolt kekszek, sütemények, pudingok helyett készítsünk – és persze fogyasszunk – közösen szendvicskrémeket. Ha a kicsit is bevonjuk az ételkészítésbe, még nagyobb örömmel fogja elfogyasztani.

Már egészen kis gyerekeknek is el lehet magyarázni, miért egészségesek a zöldség- és gyümölcsfélék, s hogy miért nem túl szerencsés mindennap édességet enni. Nem szabad azonban hevesen tiltani, szapulni nekik az édességeket, mindössze azt kell velük megértetni, hogy mértékkel fogyasztandók.

A teljes, szigorú tiltással nem megyünk semmire. Csak azt érjük el, hogy a gyerek titokban, másoktól kunyerálva vagy éppen vendégségben tömi tele magát ilyen káros anyagokkal. Egyezzünk meg abban, hogy időnként, akár heti egy-két alkalommal kaphat túrós desszertet, csokit, süteményt a hétvégi ebéd után, esetleg egy-egy gombóc fagyit, amikor a család egy közös séta alkalmával betér a sarki cukrászdába. Ha a kicsinek még pozitív élménye is fűződik az ilyesfajta csipegetéshez, kényeztetéshez az evés örömén kívül, akkor nem feltétlenül maga az étel lesz fontos a számára. Tehát ne tiltsuk, csak ésszerűsítsük a fogyasztást.

Lapozzon a tippekért a következő oldalra!

Mennyi energiára van szükség az egyes életszakaszokban?
1–3 évesen: 1300 kcal/nap
4–6 évesen: 1800 kcal/nap
7–9 évesen: 2000 kcal/nap
10–12 évesen: 2150-2250 kcal/nap.
13–14 évesen: 2300-2500 kcal/nap.
A lányoknak általában kb. 10 százalékkal kevesebb energiára van szükségük.

Tippek és tanácsok
1. Ami nincs otthon, azt nem lehet megenni. Ha nem tartunk otthon táblányi csokoládékat, chipseszacskót, ropiféléket és egyéb rágcsálnivalót, akkor a gyerek kisebb eséllyel fog vágyakozni ilyesmire. Ha szem előtt van, vagy tud arról, hogy hol rejtőzik otthon a rágcsálnivaló, akkor természetesen rögtön el is akarja fogyasztani. Jobb, ha nem kínozzuk ezzel. A szülőknek sem árt az önmegtartóztatás.

2. Ezzel szemben mindig legyen az asztalon alma, narancs vagy más gyümölcsféle.

3. A süteményeket süssük együtt, otthon. Így biztosak lehetünk abban, hogy mi került bele, és a kicsik is élvezettel lesik majd a sütőt, szippantják be a sülő sütemények finom illatát.

4. Tartsuk tiszteletben a gyerek „szeretem” és „nem szeretem” ételeit. Ha valamit nagyon nem szeret, azt ne erőltessük bele.

5. Meséljük el neki, mely ételek egészségesek, és mi az, ami ártalmas.

6. Minden étkezés tartalmazzon zöldség- vagy gyümölcsfélét. Kapjon salátát a húsok mellé, paprikát, paradicsomot a szendvicsek mellé.

7. Ne adjunk feleslegesen kenyeret az ételekhez. A főzelékeket kínáljuk feltéttel, a rakott krumplit sem kell kenyérrel megtoldani, sőt a gulyásleves is kielégítő egy kisgyereknek kenyér nélkül.

8. Próbáljunk a tálalással kedvet csinálni egy-egy fogáshoz. Minél színesebb a tányér és a rajta elhelyezkedő ételek, annál ínycsiklandozóbb a kicsi számára.

9. Legyen a kicsinek saját, színes, cicás-babás-mozdonyos étkészlete, saját tányérkája, villája, kanala és pohara. Ezekből sokkal szívesebben eszik.