Ilyen állapotban van a kórházba került Dévényi Tibor
origo.hu
Kedves Ágnes! Egész gyermekkoromat megkeserítette édesapám alkoholizmusa. Ő eredetileg egy tehetséges, okos tanárember volt. Nagyon szegény, sokgyerekes családból származott. Egyetlenként küzdötte fel magát, tanult, művelődött, de ez felőrölte az idegeit, már fiatalon rákapott az italra.
Botrányok, kirúgások, bizony lecsúszott. Nagy szerencséje volt azonban, hogy anyukám mindig mellette állt, és szó nélkül kínlódja vele az életét már vagy negyven éve. Amúgy apu nem agresszív, nagyon szereti anyut is meg engem is, soha nem bántott minket. Csak éppen szörnyű volt végignézni a részeg jeleneteket, amikor alig tudott magáról, meg a többit. Sokat küzdött ellene, több elvonókúrának is alávetette magát, több-kevesebb sikerrel. Egyszer négy évig nem ivott, ez volt az ifjúkorom legszebb időszaka. De sajnos időről időre visszaesik.
Amiért most önnek írok, az az, hogy kemény lépésre készülök. Van két fiam, négy- és kétévesek, szüleim szeme fényei. Mindketten imádják az apukámat, aki sokat foglalkozik velük, s mint mondtam, kedves és szelíd ember, most már nyugdíjas. Amikor a gyerekek megszülettek, őszintén megmondtam apunak, addig engedem őket hozzájuk, amíg ő józan. Eddig tartotta is magát, de amikor a napokban a gyerekekért mentem, apu ittas volt. Szó szót követett, és anyu kibökte, hogy apám pár hónapja megint iszik, de mostanáig soha nem a gyerekek idejében. Összevesztünk, csúnyákat mondtam nekik, felelőtlennek neveztem őket és megmondtam, többet nem mehetnek oda a gyerekek. Pedig nagyon szeretem a szüleimet, aput is. De nem akarom, hogy a fiaim azt lássák, amit én egész gyerekkoromban. Nem is apám, hanem anyám mondta, hogy kegyetlen vagyok. Ön szerint is?
Üdvözlettel: Zsuzsanna
Kedves Zsuzsanna!
Az ön története arra példa, hogy mit tesz az alkoholizmus egy rendes, derék férfival. Akinek az az óriási szerencséje, hogy egy jó asszony kitart mellette, hiszen felesége nélkül már talán nem is élne, vagy rég elzüllött volna. Így azonban meg-megpróbál kikerülni ebből a függőségből, néha sikerül is egy időre, aztán visszaesik.
Az ön apukája súlyos beteg. Méltányolandó, hogy ön mindennek ellenére még most is nagyon szereti őt, sőt meg is érti. Ám az is érthető, hogy félti gyerekeit a romboló látványtól. Mégis, azt mondanám, ne taszítsa apukáját még mélyebbre azzal, hogy imádott unokái¬¬tól eltiltja. Szeretettel, kedvesen mondja meg neki, amit most nekem megírt. Kérje meg, vesse alá magát kezelésnek. Édesapja alkoholbeteg, meggyógyulni soha nem fog, de lehetnek még jó évei. És ha annyira szereti az unokáit, meg fogja tenni a kedvükért.
Üdvözlettel: Ujlaki Ágnes
origo.hu
borsonline.hu
life.hu
hirtv.hu
haon.hu
origo.hu
mindmegette.hu
vg.hu
origo.hu
origo.hu
origo.hu
origo.hu