Ha lódít a gyerek

Persze nem arról van szó, hogy a hazudós emberek többre vinnék: a hazugsághoz bonyolult agyi műveletekre van szükség. Ki kell találni egy hihető fedősztorit, s közben elkendőzni az igazságot. Ehhez integrálni szükséges az információforrásokat, manipulálni az adatokat, s egyszerre használni az agy végrehajtó és az elvont fogalmakat kezelő területeit. S ha a hazudozás nem is, annak végrehajtása mindenképpen szép teljesítmény egy kisgyerektől.

Dr. Kang Lee, a Torontói Egyetem gyermekkutató központjának vezetője úgy véli, nem kell elkeseredniük a szülőknek, ha időnként hazugságon érik a gyermeküket. Kutatásaik szerint ugyanis a kétévesek kéttizede, a háromévesek fele füllent, s mire elérik a négyévest kort, ez az arány 90 százalékra nő. A legkritikusabb időszak a 12 éves kor, ekkor szinte az összes gyerek becsapja a szüleit. 16 éves kortól aztán csökken a hazugságok gyakorisága: ebben az életkorban a kamaszok 70 százaléka lódít.

A kutatók szerint nincs összefüggés a hazugság és más csalások között, vagyis a lódítós gyerekek nem csalnak többet a vizsgákon, s az élet más területein sem lesznek tisztességtelenebbek. A gyermekek igazmondására pedig sem a vallásos nevelésnek, sem pedig a szülői szigornak nincs lényeges hatása.

Dr Lee úgy véli: ha a szülő hazugságon kapja a gyermekét, az üvöltözés helyett inkább beszéljen neki az őszinteség fontosságáról, a hazudozás ártalmairól. Ám erre is csak a gyermek nyolcéves koráig van lehetősége, később már mit sem ér a papolás.