Jancsi és Juliska meg a huszárok bújócskája

Jancsi és Iluska meg a huszárok bújócskájaBoldó mádja a rajzfilmet és az eredeti szöveget, különösen a török-francia csatározást. A jegy megvolt, az előadás vasárnap délután került sorra.

Előzőleg a fülembe jutott mindenféle arról, hogy ez a színházi feldolgozás kissé másképpen értelmezi a szereplők egymáshoz és a helyzetekhez való viszonyát, mint Petőfi. Gyors telefon egy ismerősnek, aki látta. Kérdés: megnézheti-e a majd’ ötéves fiam? Elsősorban a pornográf jelenetek felől „érdeklődtem”. Azok nincsenek, de nem fogja érteni – hangzott a válasz. Hát akkor miért ne?! Egyébként is Boldó rendes magyar gyerekként a népmesék szexuálisan túlfűtött történetein edződött. A kedvencei közé tartozik a bíró okos lánya, aki „ruhában is, meg nem is” megy Mátyás királyhoz, vagy a királykisasszony, aki minden gondolkodás nélkül a nyakáig fölrántja a szoknyáját, csakhogy láthassa a kondás disznóit táncolni.

Boldó hihetetlenül izgatott volt. Lacival abban állapodtunk meg, hogy ha kell, akár öt perc után is eljöhetnek, de legalább lásson a gyerek egy ilyen impozáns épületet belülről is. Tudja meg, milyen az igazi színház. Aztán legfeljebb elmennek fagyizni, s lesz egy fiús napjuk. Kértem, rögtön hívjanak.

Háromkor kezdődött az előadás, de csak négykor csörrent meg a telefon. Kérdeztem, hol vannak – mintha nem tudtam volna. Boldó imádja, szájtátva és mozdulatlanul nézi a darabot, hallgatja Kacsóh Pongrác meseszép zenéjét – mondja az apja. Arról a gyerekemről áradozott, aki egy reggelit képtelen végigenni anélkül, hogy százszor föl ne ugráljon.

Gondoltam, a második felvonás után biztosan eljönnek. De legközelebb két óra múlva hívtak: indulnak haza, vége az előadásnak. Alig vártam Boldó élménybeszámolóját!

Anya, szuper volt! – ezzel a szimpla mondattal lépett be az ajtón. Mintha a világ legtermészetesebb dolga volna, hogy ő színházba jár. De mesélj már, mi tetszett a legjobban, milyenek voltak a szereplők, mit szólsz a színházhoz, hol ültetek? – zúdítottam rá a kérdéseimet. Nos, a válasz: – Beláttunk a zenekari árokba, a banya rém ronda volt. Lovasok sajnos nem voltak, csak gyalogos huszárok, törököt egyet se láttunk, de azért lőttek ágyúval. Még füstöltek is, anya! Iluska szép volt, de Jancsi nem maradt vele Tündérországban. Apa azt mondta, honvágya volt, visszament a falujába a barátjához, de azért néha-néha meglátogatja Iluskát. – De ezt már csillogó szemmel mondta. S hogy milyen szép csillárt látott, nekünk is olyan kellene a szobában.

– Príma darab – mondta a szintén bőbeszédű Laci, miután lefeküdtek a gyerekek. Nagyon büszke volt a három felvonást végigülő fiunkra. – Iluska ugyan harisnyakötőben lejtett a végén, s Jancsi egy metróállomáson talált rá, de ez minket nem zavart. Gyönyörűen énekelt. Az első jelenetnél támadtak csak gondjaim. Merthogy a huszárok lányokkal hempergőztek a szalmabálák között.
– Jézusom! Mit szólt ehhez Boldó?
– Kérdezte, hogy mit csinálnak.
– És? Mit mondtál?
– Hogy bújócskáznak.