Mindenki válik a családban

Tavaly adtam vissza az ipart, most már csak a családon belül vállalok el kisebb munkákat. Sokévi kemény munkával megalapoztam az anyagi helyzetünket. Négy gyerekemet kiházasítottam, mindegyik egy házzal indulhatott el az életbe. Amelyik szeretett tanulni, az megtehette, ketten – ők a lányok – diplomások lettek, és a másik kettőnek is jó szakmája van. Rendes, derék emberek mind, szeretettel, tisztelettel bánnak velünk, egymással is jó testvéri a viszonyuk. Egyszóval minden adott lenne, hogy még hátralévő éveinket nyugalomban, boldogságban éljük le.

Engem mégis nagyon bánt, hogy egyik sem találta meg élete igazi párját. Csak amolyan pótlékokat. A legnagyobb fiam évekig kamionsofőrként járta a világot, hát ugye, az nem használt a házasságának. A felesége tíz év után el is vált tőle, vitte a kislányt is. A lányunokánk már felnőtt, jó, ha egy évben egyszer látjuk. Azóta a fiamnak volt még két házassága, tehát most van válófélben a harmadik feleségétől. A másik fiam, ő a legfiatalabb, még nem nősült meg, de egyik együttélésből esik a másikba. Hiába mondom, hogy lekésik a családalapításról, hiszen már mindjárt negyvenéves, csak vonogatja a vállát. A kisebbik lányomat elhagyta az ura, az is elég semmirekellő volt. De Jutkám azóta sem talált egy normális férfit magának. A nagyobbik lányom elvált az első férjétől, de másodszorra is hasonlót választott, rosszul élnek, két gyerek bánja az állandó veszekedést. Szerintem ők is elválnak nemsokára.

Mi van ezekkel a fiatalokkal? Ez a korszellem? Mi a véleménye?

Üdvözlettel: Miklós bácsi

Kedves Miklós bácsi!
Sajnálom önt és feleségét, hogy gyerekeik magánélete miatt emésztik magukat. S miközben nagyon is megértem ezt, hiszen egy szülőnek nincs fontosabb, mint gyermekei boldogsága, mégis azt mondom, nem kellene örökké ezen morfondírozni. Segíteni úgysem tudnak, és hát nem vehetjük át saját vállunkra gyermekeink búját-baját. Valóban rengeteg a válás, sokan meg sem próbálják megoldani problémáikat, hanem az elsőnél már a szakítást választják. Hogy az ön családjában miért alakultak ilyen rosszul a dolgok, nem tudom. De azért leveléből úgy veszem ki, hogy gyerekei mindennek ellenére ép lelkű, az életben jól boldoguló emberek. Úgyhogy ne akarják az idős szülők megtalálni a jó megoldásokat, bízzák a gyerekeikre. Talán lépjenek egy lépést hátrébb a gyerekek kapcsolati gondjaitól, és inkább próbálják meg élvezni azt, ami idős éveikben jó és szép.

Üdvözlettel: Ujlaki Ágnes