Minket itt nagyon szeretnek!

– Tíz évvel ezelőtt kezdődött a csoda, amit most látok Balatonmáriafürdőn, az egykori Park Szálló helyén. Akkor jött el hozzánk a bajorországi Regens Wagner egyházi alapítvány, hogy az itteni fogyatékkal élőknek is segítséget nyújtson – meséli Csizmadia László, az értelmi sérülteket támogató alapítványok országos szövetségének elnöke, a Regens Wagner Közhasznú Alapítvány kuratóriumi tagja, aki rendhagyó ünnepségre hívott.

Azóta sok minden történt a tó partján, új épületek sorakoznak a szépen gondozott, hatalmas parkban. Az idáig vezető hosszú utat eleveníti fel előttünk Vajna-Vormair Katalin intézményvezető és az otthon lakói, akik játékosan adják elő az építkezést. Az ünnepség pillanatok alatt kedves, vidám színházi előadásba csap át, melynek ugyanúgy aktív résztvevője az alapítvány német elnöke, Ludwig Loch, mint a hazai ügyvezető, Geiszbühl Mihály, akik koruk miatt most átadják a stafétát a fiataloknak. Az otthon lakói közül többen könnyeznek, hiszen mintha családtagoktól búcsúznának. Az egyik lány feláll és elmondja: nagyon szeret itt élni, mert örömet, boldogságot kap.

– Ez volt a célunk, úgyhogy már ezért a megállapításért is érdemes volt csinálni – küszködik könnyeivel Geiszbühl Mihály. – Az otthon lakói nagyon ki vannak éhezve arra, hogy szeretetet kapjanak és adjanak. Amíg a bajorországi alapítvány hétezer fogyatékkal élőről gondoskodik, addig nálunk huszonöten élnek az otthonban. Ezt a létszámot nem akarjuk bővíteni, így tudjuk biztosítani a családias körülményeket.

– Mi nemcsak lakást nyújtunk nekik, hanem foglalkoztatjuk, fejlesztjük is őket – mondja Vajna-Vormair Katalin. – Nyolctól délig dolgoznak, ők látják el a szobaasszonyi teendőket, segítenek a mosodában, a konyhában, hiszen szállodaként is működünk. Nem csak fogyatékkal élők nyaralnak itt, bárki a vendégünk lehet. Lakóink gondozzák ezt a majdnem négyhektáros parkot, gyógynövényt termesztenek és gyűjtenek, van egy szövőműhelyünk és egy kerámiaműhelyünk, ahol értékes emléktárgyakat készítenek. Ezeket eladjuk, még Németországba is szállítunk belőle. Természetesen nem dolgoznak ingyen, hiszen a szociális foglalkoztatás keretében fizetést kapnak.

– Milyen bevételekből tartja el magát az intézmény?
– A normatív állami támogatásból, melyet egyrészt a bentlakók után, másrészt a nappali intézmény, tehát a családban élő, de hozzánk rendszeresen bejárók után kapunk, és pályázni lehet szociális foglalkoztatásra. Másik fő bevételi forrásunk a szállodából, az üdültetésből származik, sokan jönnek hozzánk Németországból is. Sajnos az idén csökkent az állami támogatás, de nem akarok panaszkodni, mert a bevételeink még éppen hogy fedezik a kiadásainkat.

Míg beszélgetünk, szól a zene, s az otthon fiatal lakói táncra perdülnek. Látszik rajtuk, hogy felszabadultan ünnepelnek, összeszokott társaságot alkotnak a nevelőikkel és az otthon többi dolgozójával is, akik néha a szülőt is helyettesítik, hiszen nagyobb ünnepeken a legtöbbjüknek nincs hová mennie.

– Maga is német vendég? – jön oda hozzám egy kíváncsi fiatalember.
– Nem, újságíró vagyok, és cikket írok erről az ünnepségről.
– Ne hagyja ki belőle, hogy minket itt nagyon szeretnek, és mi is szeretünk itt lenni!