Mégsem leszünk soha egyenlőek?

Egy friss közvélemény-kutatás eredményei azt mutatják, hogy azok a nők, akik a munkájuk miatt kénytelenek távol lenni a családjuktól, sokkal inkább éreznek bűntudatot emiatt, mint férfi társaik.

A hagyományos női szerepek beidegződése és a „tökéletes anya” státusz miatt sok nőben lelkiismeret-furdalást okoz, ha a munkájuknál fogva távol kell maradniuk az otthonuktól. Míg a férfiak egy-egy éjszakányi távollétre inkább áldásként tekintenek – mivel kiszakadhatnak a nyüzsgő családi életből –, addig a nők képesek akár több száz kilométert is autózni, csak hogy este otthon legyenek a családjukkal.

Gunilla Bergstrom, a Göteborg Egyetem kutatója szerint a nők számára még ma is elsődleges elvárás, hogy az otthon és a gyerekek álljanak a fő helyen. A több ezer nőt és férfit megkérdező kutatás egyértelműsítette a nemi különbözőségeket. A két nem hozzáállása teljes mértékben különbözik, ugyanis míg a nők érzelmi megpróbáltatásnak érzik a családtól távol töltött időt, s ehhez inkább a magányosság és a bűntudat érzését társítják, addig a férfiak hozzáállása kevésbé negatív. Ők inkább az unalom és a család utáni vágy érzését fogalmazták meg, amihez még a pihenés és a „családmentes” munka lehetősége is társul.

Ráadásul a nők, amint hazaérnek rögtön belevetik magukat a házimunkába, hogy bepótolják a kimaradt napokat – ezzel szemben a férfiak kevésbé tűnnek aggódónak a háztartást illetően.