Nálunk is waka waka meg vuvuzela

Laci észre sem venné, ha eltűnnék egy hónapra, legfeljebb akkor ocsúdna, ha nem találná a tiszta zokniját. Boldó (apja után szabadon) szintén megszállott argentin drukker, esténként Messi lábaiba bújva játssza a szokásos „két tízes” meccset Lacival, a nappaliban, miközben a tévében a fociközvetítés megy. Bencó pedig egész nap kurjongat, hogy „góóóól, góóól!”

Könnyű velem a fiúk dolga, mert úgy nevelkedtem, hogy nálunk a nők is élvezettel nézték a meccseket. Imádott nagyanyám megszállott sportrajongó volt, a jéghokitól az atlétikáig minden érdekelte. Az 1986-os magyar-szovjet összecsapás alatt rosszul lett, szívgyógyszert kellett bevennie. És szinte hasonló átéléssel nézte a Kisinyov-Paks összecsapást, ami szerintem azért már túlzás volt.

A verseny Laci-ágon is erőteljesen megvan. A gyerekek gyakran nézegetik párom jobb lábán az elálló kislábujját, egy jellegzetes gyermekkori sérülés maradandó nyomát. Laci pedig büszkén meséli nekik, hogy ezt akkor szerezte, amikor kilencévesen futballvilágbajnok lett. Vébét játszott otthon a tyúkudvarban, s a döntőben, amikor is a Pelével felálló brazilok 5-0-ra vezettek a félidőben, a Farkas Jánossal felálló Laci – aki egyedül játszott a brazilok ellen – az utolsó tíz percben egyenlített, a hosszabbításban pedig bevágta a győztes gólt is. Csak éppen belerúgott közben egy kiálló hegyes fémrúdba, mely a tyúkól mellé volt támasztva, s a friss világbajnoknak majdnem úgy kellett visszavarrni a lába ujját.

Boldó és Bencó szájtátva hallgatják „világbajnok” apjuk élménybeszámolóját, s már rohannak is a tévéhez. Igen gyorsan összevesznek azon, hogy ki legyen Maxi Rodriguez, Messi, Tevez vagy Iguána (mert Laci gyorsan eldöntötte, a Higuaín nevet nem lehet erőltetni).

– Kicsit szomorú is vagyok – meséli este, amikor a gyerekek úgy alszanak, hogy álmukban is jár a lábuk –, nem képzelhetik magukat magyar válogatottnak. De Vanczáknak sokat kellene fejlődnie ahhoz, hogy bejöhessen a nappalinkba.

Fantasztikus nevelőeszköz a vébé, erre egyik reggel jöttem rá. Máskor a gyerekek össze szoktak veszni azon, ki egyen a kerek kanállal, ki talál hamarabb piros színű tárgyakat a konyhában, ki öntsön magának először kalóz-pehely-müzlit (e trióban a „kalóz” az ágyúgolyóhoz hasonlatos barna gabonagömb). Mostanában Boldó, Bencó és fociőrült apjuk békében ücsörögnek az asztalnál, vidáman falatozgatnak, Laci pedig ilyeneket mond a gyerekeknek:

– Elképesztő dolog történt az este, mikor már aludtatok!
A gyerekek tágra nyílt szemmel várják, hogy apjuk feltárja előttük a titkok titkát.
– Mexikó megverte a franciákat!
– Na ne! – mondja az ötödik születésnapjához közeledő, koravén Boldó. – Ki rúgta a gólt?
– Valami mexikói – feleli Laci, s jót derül azon, hogy Bencó a tányérja felé pöcköl egy barna gömböt az ujjával. Amikor betalál, a férfinépség együtt kiáltja: Góóóóól!

S úgy csapkodják a fejük fölött egymás tenyerét, akárcsak Dél-Afrikában az argentínok.