Citroen C5 Tourer: szárnyashajó

Szerencsétlen franciák a kilencvenes évek közepéig remekeltek, csak utána érkezett a hanyatlás. Egyre másra jöttek ki borzalmas, félkész modellekkel, amelyek megalapozták jelenlegi hírnevüket. Lerombolni könnyebb volt az imázst, mint újra felépíteni, de azért valami érezhetően elkezdődött. A C5 például érzésre egészen kíváló, miként a legújabb Peugeot modellek is. S jól is néz ki.

Kívülről ugyanis igazi műalkotás, még a szedánnál is jobban tetszik a kombi: hosszú, lapos és pont annyira gonosz amennyire kell. Mondjuk, feketében talán már egy kicsit túlzás az összhatás miatt valami vidámabb szín jobban állna neki. Az arányait nagyon eltalálták, de nem képes letagadni a méreteit. Mert nagyon nagy: a Mondeo kombi rekordméreteihez áll közel.

Ez belül is érezhető, ugyanis – mint minden rendes francia autóban – itt is fantasztikusan jól el lehet férni. Az első fotelek földöntúli kényelmet kínálnak, ezerféle irányba állíthatóak – kár, hogy a fekete bőr nem túl praktikus nyáron. Elképesztően finom anyagokkal kedveskedik a C5, bárhova is nyúljunk – mondjuk, a bajuszkapcsolókat kivéve. Oda inkább ne nyúljunk, az túl olcsóra sikerült. A műszerek gyönyörűek, a kormányon és a középkonzolon elszórt gombrengeteget pedig csak hónapok alatt lehet átlátni. Ami nagyon hiányzott, az a tárolási lehetőség: elöl telefont, kulcsot, napszemüveget nehezen tudunk csak elhelyezni, a könyöklőben található pohártartóba egy félliteres üdítő ugyan befér, de a tetejét már nem bírjuk lecsukni.

A mi kombinkban a csúcsmotor, a legújabb 3 literes V6-os dízel volt, ami a 2,7-es előd továbbfejlesztett változata. Ezt a motort a Jaguarokban és a Land Roverekben is megtaláljuk, s ami egy Land Rovert elvisz, az a Citroënt repíti. Szó szerint olyan érzés a C5-tel gyorsítani, mint szárnyashajón ülni: kicsit megemeli az orrát, az ülésbe lapulunk, közben messziről, elmosódottan halljuk a dízel erőmű morgását. Vegyesben 8 litert kért enni, ami nagyon dicséretes dolog. Az úthibákon úgy ring át, akárcsak a hullámokon. Érezni hogy a futómű sem egyszerű: Hydractive 3+-nak hívják, s benne van minden, amit a Citroën az elmúlt évtizedekben megtanult. Én ennél jobb futóművel még nem találkoztam – és pont. Ahogyan régen, most is lehet gombbal állítható a váltó mellől (sőt a csomagtartóból is), de ennek az állítgatásnak igazi értelmét még mindig nem találtam meg, bár kétségtelenül jó játék.

A Citroën becsületszavát adta és megesküdött mindenre, ami szent, hogy a C5 minősége megegyezik a német konkurensekéivel. Ezt benn ülve egészen addig el is hittem, amíg menet közben egy kihangosítós telefonálás után nem kapcsolt át a rádió, s a motor újraindításáig süket maradt. A Windows-nál megszokott dolog az újraindítás, egy autónál azért kellemetlenebb. Persze, ez csak apróság, de én a töméntelen mennyiségű elektronikával felszerelt autókat úgy 15 év múlva vígan pöfögnve nemigen vagyok képes magam elé képzelni...

A csúcsváltozatnak rendesen megkérik az árát, 11 milliónál is többe kerül –i gaz, ezért minden földi jóval felszerelték. Ennek ellenére azt gondolom, ez már a prémiummárkák játszótere, a Citroën pedig annak ellenére sem az, hogy ilyen autót rakott össze. Az olcsóbb, kétliteres dízel változatok különleges, kényelmes, tökéletes utazópartnereink lehetnek. Egyébként meg úgy tartom: minél kevesebb elektronika, annál jobb – legyen az autó akár német, akár francia...

Bármelyik fotóra kattintva megnyílik a képgalériánk!