Sok ölelés – kevés stressz

Érdekes – és igen hosszadalmas – kísérletet végeztek amerikai kutatók: 482 nyolc hónapos baba és anyukájuk viszonyát vizsgálták, majd a már felnőtt alanyok érzelmi viselkedését is megnézték.

A nyolc hónapos csecsemők és anyjuk interakciójának minőségét pszichológus értékelte. Egyrészt az anya érzelmi és figyelmi reakcióit jegyezte fel, amikor a csöppséget fejlesztési teszteknek vetették alá, másrészt annak reakcióját saját teljesítményére. Az osztályozás – amely az 1960-as évekre nyúlik vissza – a negatívtól a szívélyesen át a túlzóig terjedt.

Tíz esetből egyben a pszichológus a csecsemő iránti alacsony anyai érzelmi szintet jegyzett fel. Az esetek 85 százalékában az érzelmi szint szokványos, míg 6 százalékában magas volt.

A kísérleti alanyokat 34 éves korukban a szorongásról, az ellenséges érzületről és dühről, az általános rossz közérzetről, valamint a stresszről tanúskodó tünetek listája alapján tesztelték.

A kutatók arra a megállapításra jutottak, hogy – szociális helyzettől függetlenül – azoknál volt a legalacsonyabb a szorongás, az ellenséges érzület és a rossz közérzet szintje, akik nyolc hónapos korukban sok szeretetet kaptak az anyjuktól. A szorongásnál a különbség 7 pont volt a többiekhez képest, több mint 3 pont az ellenséges érzületnél, s 5 pont a rossz közérzetnél.

Érdekes módon, nem volt különbség azok között a gyerekek között, akik kevés vagy szokásosnak minősülő szeretet kaptak. A kutatók szerint ennek az lehet a magyarázata, hogy a megfigyelt mintában nem voltak igazán negatív interakciók.

A kutatás megerősítette azt a feltevést, hogy a korán rögzült biológiai emlékek „látens sebezhetőséget okozhatnak”. A szakemberek figyelmeztetnek, hogy a gyermekjóléti intézkedések terén jóval korábbi életkorokat kellene megcélozni, hogy a negatív gyermekkori tapasztalatok ne rögzüljenek.