Liliom lovag új csapata

Ahányszor elmentünk előtte, mindig mondtam neki, milyen szuper lehet, mennyi fantasztikus mászóka van az udvaron, arról nem is beszélve, hogy emeletes. Tulajdonképpen ez egy vár. Azt is hozzátettem, hogy azért nem karddal kellene bevenni, és én is mennyire imádtam az ovit. Amiből egy szó sem igaz, utáltam, mindig olyan hasfájás jött rám, hogy haza kellett vinni.

Boldó új óvónénijei még augusztus végén eljöttek családlátogatásra, hogy szerezzenek némi benyomást a gyerekről. Három perc alatt érzékletes beszámolót kaptak Boldótól a családfáról, az építkezésről, a nyaralásról, a kínzó allergiámról, Laci munkahelyi élményeiről és a lovagi tornák szépségeiről. Aztán egy bemutató következett arról, Liliom-lovag hogyan esik ki a nyeregből.

Megbeszéltük, hogy az első nap előtt beugranánk az oviba, hogy lássa a gyerek, milyen az épület belülről, mi hol van. Amint beléptünk, Bencó közölte, legyen ez a mi várunk, mire Boldó rákontrázott: akkor elfoglaljuk! Reméltem, hogy vannak annyira szocializált lények a fiaim, hogy nem indián üvöltéssel törnek be a terembe.

Váratlanul megjelent Bencó egyik leendő óvónénije. Igaz, hogy Bencó csak januártól kezdi meg a nagybetűs életet, de már az ő óvónénijei is jártak nálunk. Amikor mondtam neki, hogy nézd, jajdeszuper, itt van Ica néni, végtelen ordításban tört ki. Menjünk haza azonnal, mondta zokogva, ő nem akar itt lenni. Bencó a karomban óbégatott, miközben Boldót szerettem volna betuszkolni a Mókus csoport szobájába. Mire ő a lábamba karolt, hogy csak velem. Ennél jobb élmény nem is kell Boldónak, mint hogy azt látja, az öccse élből utálja ezt az egészet.

Ica néni gyorsan lelépett, miután látta, milyen hatást váltott ki a gyerekből, s Bencó lassan megnyugodott. Amikor megkérdeztem, hogy miért csinálta, csak annyit mondott, hogy azt hitte, Ica néni le akarja vágni a haját. Akkor ötlött belém, hogy a fodrászt is így hívják, akinél Bencó mindig hisztérikus rohamot kap. Általában négy ember fogja le, hogy legalább három tincset levágjon a fodrász a hajából. Próbáltam neki elmagyarázni, hogy nem minden Ica néni fodrász, ez egy másik, aki majd rengeteget játszik vele. Miután látta, hogy senki nem közeledik felé hatalmas ollót csattogtatva, lassan megnyugodott.

Pillanatok alatt playmobilos és legós ládák kerültek elő, katonákkal, lovakkal, ami Boldónak elég ahhoz, hogy azt mondja: ez egy jó hely. Úgy jöttünk el, hogy megbeszélte Ildi nénivel: másnap lejátszanak egy lovagi tornát.

Amint hazaértünk, Boldó nekiállt rajzolni. Azt mondta, ezt a csoportnak csinálja, holnap viszi ajándékba. Döbbenten néztem a gyerekemet, mert nekem soha nem jutott eszembe, hogy az ovis társaimnak bármit is rajzoljak. Másnap reggel izgatottan készülődtünk, megállapodtam Boldóval, hogy az oviban alszik, s amint ébred, már ott leszek. Mondtam Ildi néninek, ha bármi probléma adódna, azonnal hívjon. Egész nap görcsösen figyeltem a telefont, szinte biztos voltam abban, hogy az ott alvás nem fog menni. Új gyerekek, összeszokott klikkek, a legtöbben jövőre már iskolába mennek. Boldó itt csak egy tökmag.

De a telefon nem csörrent, így fél háromkor ott voltunk Boldóért. Éppen akkor ébredt, félig bódultan makogta, hogy nagyon jó volt, már vannak barátai. Miközben Boldó öltözött, láttam, hogy ő itt tényleg kicsi. Közben pár fiú leült a padra, s nem kis gúnnyal kántálta: „Helló Boldizsár, helló, Boldizsár, helló, Boldizsár!” Összeszorult a szívem, de szerencsére ő mit sem érzékelt a hangsúlyból, azt gondolta, milyen kedvesen köszönnek el tőle.

Másnap reggel már nem akart ott maradni. Mondtam, nekem menni kell dobozolni a régi házunkba, mondja meg, milyen játékot hozzak még neki. Egész délelőtt azt éreztem, a legszívesebben odarohannék és hazahoznám. Nanyó ment érte, mert én nem értem volna oda, mivel a pakolás lassan a lételememmé válik. Amíg üres zsákot és dobozt látok, nem tudom abbahagyni. Fél három után öt perccel telefonáltam, hogy mi volt, rendben van-e az én drága elsőszülöttem lelke?!

Nanyó közölte, hogy szuper volt. Marcsi néni (a másik óvónéni) azt mondta, az egyetlen új gyerek, akiért nem aggódik, az Boldó. Fociztak az udvaron és Boldó annyira ügyes, hogy a nagyok befogadták maguk közé. Amiért pedig más gyerekek hónapokig küzdenek, sokszor eredménytelenül. Amikor hazaértem, és kérdeztem, kikkel játszott, csak annyit mondott: Hát a fiúkkal, a csapatommal, Anya.