Rossz apa

Apámról van szó. Szép gyerekkorom volt, apu nagyon sokat foglalkozott velem és két évvel fiatalabb húgommal, kedves volt és vidám. Mi úgy láttuk, hogy jól élnek anyuval, nyugodt volt otthon a légkör. Derült égből villámcsapásként ért 16 éves koromban, amikor egy nap apu ripsz-ropsz elköltözött hazulról. De úgy, hogy egy szó magyarázatot sem adott senkinek, el sem köszönt, csak egy cetlit hagyott az asztalon: „Elég volt, új életet kezdek, majd jelentkezem, sziasztok.” Anyu hónapokig sírt, és mi is kikészültünk.

Apu az elmenetele után négy-öt héttel jelentkezett, megvárt minket az iskola előtt és elmondta: beleszeretett valakibe, őrülten szerelmes és ezzel a nővel akar élni. Majd ha elcsitulnak a dolgok, újra jelentkezik. A következő jelenésére nyolc hónap múlva került sor. Mi nagyon kiborultunk ezen, pláne, amikor megtudtuk, hogy a város legrosszabb hírű nőjével adta össze magát, egy ilyen némber miatt hagyta el a családját. Mi nem akartunk akkor apuval találkozni, mire ő halálra sértődött és egyszerűen kilépett az életünkből. Se a ballagásainkra, se az esküvőnkre nem jött el. Már hozzá is szoktunk a helyzethez.

De a múlt héten véletlenül összefutottunk az utcán. És elfordította a fejét. Láthatta, hogy babát várok, amúgy meg nem találkoztunk évek óta, és mégis. Most ezen rágódom…

Üdvözlettel: Klaudia

Kedves Klaudia!
A levele alapján úgy látom, hogy apja szívtelenül és gyáván viselkedett. Már a távozásnak a módja is ezt mutatta. A szülőség nem olyan dolog, amit egyik napról a másikra abbahagy az ember, ahogy, mondjuk, a dohányzást. Mint hosszú levelében taglalja, apját az egész család, a tágabb rokonság és a barátok is kiközösítették, részben a család elhagyása, de főleg a választott nő személye miatt. Ami nyilván dacot szült benne, és ezért ő is elszakította a szálakat. Ez csak magyarázat lehet, nem mentség, hiszen a gyerekeit nem rakhatja le senki, bármennyire is új életet akar kezdeni.

Most már ne búslakodjon ezen. Az apja nem most lépett ki az életéből, hanem évekkel ezelőtt, s a mostani viselkedésével csak megerősítette a róla kialakult képet. Zárja le magában ezt a témát, még ha mostani, amúgy is érzékeny lelkiállapotában ez nem is könnyű. Örüljön rendes, jóképű férjének és a hamarosan érkező gyermeküknek. Ha ő megszületik, a rossz apa emléke úgyis elsüllyed a múlt homályában.

Üdvözlettel: Ujlaki Ágnes