Latinovits Zoltánra emlékeztek Balatonszemesen
Halálának ötvenedik évfordulóján Balatonszemesen, síremlékénél emlékeztek Latinovits Zoltánra. A megemlékezésen a magyar színház- és filmművészet kiemelkedő alakjaként, valamint a magyar költészet egyik legnagyobb tolmácsolójaként méltatták a színészkirály
Kép: Latinovits Zoltán
Latinovits Zoltánra emlékeztek halálának ötvenedik évfordulóján, csütörtökön Balatonszemesen, a színész síremlékénél.
Móczár Gábor, a Nemzeti Örökség Intézetének főigazgatója a megemlékezésen Latinovits Zoltánt „a magyar színház- és filmművészet egyik legsugárzóbb, legnyugtalanabb alakjának" nevezte.
Kiemelte,
Latinovits emléke nem halványult el, mert amit képviselt, az túlmutatott szerepeken, színházakon, korszakokon. Felidézte, hogy a színész nem volt simulékony alkat, ami a kommunista diktatúra éveiben súlyos következményekkel járt: mellőzték, szakmailag ellehetetlenítették.
A főigazgató fontosnak nevezte, hogy a művész halála után ötven évvel ne csupán a legendát ünnepeljük, hanem az embert is megértsük.
„Azt az embert, akit egy rendszer nem tudott, vagy nem akart befogadni, de akinek művészete mégis túlélte a rendszert" – fogalmazott.
Móczár Gábor kitért a Nemzeti Örökség Intézetének feladatára is, ami szerinte nem pusztán az emlékezés.
„Nemcsak megőrizni kell a neveket, a sírokat, az évfordulókat, hanem segíteni abban, hogy a mögöttük álló sorsok érthetővé, átélhetővé váljanak a jelen és a jövő számára"
– fejtette ki.
Iváncsics Zsolt polgármester a magyar költészet „egyik legnagyobb tolmácsolójaként" is méltatta Latinovits Zoltánt.
Mint kifejtette,
Balatonszemes emlékezetében különleges helye van a „színészkirálynak", hiszen a település nemcsak nyaralóhelye volt a családnak, hanem otthona, menedéke, lelki kötődése. A szemesi utcák, a tó csendje mind részese volt annak a világnak, ahol Latinovits Zoltán önmaga lehetett
– idézte fel.
A polgármester emlékeztetett arra, hogy a színész sorsa Balatonszemesen ért véget 1976. június 4-én. Ez a település lett örök nyughelye, emlékének egyik legfontosabb őrzője, ahol a sírja ma is zarándokhely - fogalmazott.
A megemlékezésen Havas Judit Artisjus-díjas előadóművész, Latinovits Zoltán hajdani tanítványa közös emlékeit idézte fel a „színészkirállyal".
Színpadi alakításairól szólva úgy fogalmazott,
szuggesztív indulatok, belső tűz, az érzelmek és az értelem harmóniája jellemezte.
Minden alakítását, versmondását a kérlelhetetlen igényesség és megszállottság hatotta át
– fogalmazott.
„Megbabonázó jelenség, mágikus erő, egy ámulat volt!" – idézte fel az előadóművész, aki szerint örökre bevésődött egy-egy előadása, a színpadi létének hitelessége, katartikussága.
Máig nem tisztázott, hogy halála öngyilkosság, vagy baleset volt, hiszen tervei voltak
– mondta Havas Judit.
„Idén lenne 95 éves, és 50 éve érezzük mérhetetlen hiányát" - zárta beszédét az előadóművész, majd a résztvevők megkoszorúzták a színész síremlékét.
