Ha elsőbbség: balkéz-szabály

Négy évtizede tanítómesteremtől a bizalmatlansági elvet („Ha autózáskor életben akarsz maradni, ne hidd el, hogy közlekedő társaid ebben kötelességszerűen segítenek, sőt…”) szippantottam végérvényesen magamba, édesapámtól pedig a klasszikus kérdést és választ sajátítottam el örökre: „Kinek van elsőbbsége? Akinek megadják.”

Tanulóidőmben a KRESZ-órákon a tanár úrnak volt egy vesszőparipája. Azért lovagolt rajta, mert hitt benne. Egyenrangú útkereszteződést rajzolt a táblára, ahová minden irányból tök egyszerre érkezik egy-egy autó. Ekkor felhangzott a kérdés: Kinek van elsőbbsége? Senkinek, jött a válasz a kórusban, hiszen mindenki jogosult és kötelezett is egyúttal. Újabb kérdés: Mi ez? A kórus válasza: tisztázatlan forgalmi helyzet. Mi történik? Kiszállnak és megegyeznek az áthaladás sorrendjéről, udvariasan lemondva az elsőbbségről.

(Most, negyven év után magam elé idézem, hogyan is történik ez manapság. Megyek a kereszteződésbe. Balról tekintélyt parancsolóan ront felém egy terepjáró. Jobbról villog az eszemadta, hogy neki nem sürgős. A szemköztinek jól áll az ügye, ha elengedi őt a benga fekete monstrum. Ám az úgy dönt, hogy sokkal erősebb, mint én, tehát ellentmondást nem tűrve nyomul elém. Mi ez? Tisztázatlan forgalmi helyzet. Csak hogy nem kell kiszállni, hiszen már meg is egyeztünk: az ész, erő, oly szent akarat, továbbá a pimaszság jogán.)

A szabályok ismerete tehát leginkább arra jó, hogy én tudjam, mikor mi a teendő. Ám hogy aztán a közlekedés további résztvevői is hasonlóképpen gondolják-e, azt tanácsosabb inkább kitapasztalni.

Erre tökéletes példa a jobbkéz-szabály. (Nem kell hozzá tisztázatlan forgalmi helyzet, elég egy teljesen hétköznapi pillanat.) Elérkezünk az egyenrangú útkereszteződéshez, lassítunk, s erősen figyelünk jobbra, érkezik-e valaki, akit el kell engednünk. Nem, nem jön senki, tillárom haj, nyugodtan gázt adhatunk, s mehetünk tovább. Frászt! – már bocsánat. S balról mi van? Hozzánk hasonló óvatos duhaj érkezik? Vagy netán olyasvalaki, aki bal lábbal kelt fel, késésben leledzik, ideges, s mindezért persze figyelmetlen? Biztos, hogy mindenképpen elenged bennünket? Puff! Ő az, odaért: mire észrevett minket, már nem maradt elég út. Ugye, megér a dolog egy balra pillantást…?

Végül, amolyan vigasztalásképpen, szeretném a figyelmükbe ajánlani, hogy nem is olyan istentől elrugaszkodott regula ez az önkéntes balkéz-szabály. Gondoljanak csak a körforgalomra. Mielőtt behajtanánk, éppenséggel a balról érkezőket kell elengednünk, aztán következünk mi, ugyancsak a balról jöttek kizárólagos elsőbbségi jogával.

Mindaddig, amíg megadják...