Magányos magyarok

A magányosoknak sem az élet- vagy házastársukkal, sem szüleikkel, gyermekeikkel, sem a családjuk mási tagjával, de a barátaikkal, ismerőseikkel sincs mély lelki kapcsolatuk. A magyar lakosság 60%-a pedig csak a családja lelki támogatására számít, s ha baj van, a családnál nagyobb közösségeket nem sorolják a támogatóik, lelki segítőik közé.

Összességében elmondható: a magyar lakosság családi körbe zárkózott. Bár rendelkezésre állnak „közösségi erőforrásaink” – így például a család, a barátok, a rokonok, a klubok vagy a sportegyesületek tagjai –, csak nem mindig tartjuk karban a kapcsolatainkat, gyakran nem élünk jól e lehetőségekkel. Úgy is mondhatjuk: nem számítunk eléggé a körülöttünk élő közösségek tagjaira.

Pedig a magyarok többsége (57%-a) egyetértett azzal az állítással, hogy közösségben jobban megőrizhető az egészségünk. A lakosság nagyobbik hányadának álláspontja bizakodásra ad okot: az egészségünkért elsősorban mi magunk vagyunk felelősek, s tehetünk is érte – például azzal, ha jobban figyelünk a társas kapcsolatainkra. Akik valamilyen közösséghez tartoznak és ott rendszeresen tevékenykednek, egészségi állapotukat jobbnak minősítik, mint akiknek nincsenek ilyen kapcsolataik.

Megoldást jelent, ha merünk jobban egymásra figyelni. A boldogság egyik legfontosabb összetevője a jó egészség, aminek pedig egyik feltétele a kiegyensúlyozott lelkiállapot. Ehhez a legtökéletesebb támogatást a család, a barátok és az ismerősök jelentik – legyen szó túrázásról, csapatsportról vagy közös beszélgetésekről.