Meg kell zabálni ezt az édes fotóst

A cukorszobrászat leginkább a jégszobrászathoz hasonlítható, de szerencsére az ehető, édes szobrok tartósabbak, színesebbek, na és persze készítés közben forróbbak hideg társaiknál. Rózsa Krisztina cukorszobrász már csak tudja!

Család-otthonSzijjártó Gabriella2010. 10. 07. csütörtök2010. 10. 07.

Kép: Rózsa Krisztina cukorszobrász cukrász édesség vállalkozó kisiparoz Szigetszentmiklós 2010 07 24 Fotó: Habik Csaba

Meg kell zabálni ezt az édes fotóst
Rózsa Krisztina cukorszobrász cukrász édesség vállalkozó kisiparoz Szigetszentmiklós 2010 07 24 Fotó: Habik Csaba

„Ha mondod, hallom, de elfelejtem. Ha megmutatod, emlékezni fogok rá. Ha bevonsz és csinálhatom, megértem és tudni fogom.” Konfuciusz, a neves kínai bölcs idézetére egy olyan gasztronómiai honlapon találtam, amely ételszobrászat-kurzusokat hirdet: a résztvevők keze alatt gyümölcsből, zöldségből, tésztából, marcipánból, csokoládéból és karamellből születnek izgalmas alkotások.

A szigetszentmiklósi Rózsa Krisztina mégsem ezt az egyszerűbb utat választotta. Az eredeti foglalkozását tekintve óvónő néhány évvel ezelőtt egyedül, segítség nélkül próbálta ki a cukorszobrászkodást, saját maga kísérletezett a formákkal, tökéletesítette a technikáját. Bár a karamell megformázása hobbinak indult, két év után úgy érezte, szívesen megméretné a tudományát. Mondhatni, berobbant a szakmába: 2006 októberében az országos karamellbajnokságon első helyezést ért el.

– A nyertes karácsonyi kompozíció egy hétig, éjjel-nappal készült, ma ugyanazt 5-8 óra alatt elkészíteném – emlékszik vissza a profivá érett ételművész. – Kezdetben arra törekedtem, hogy a szobrok minél életszerűbbek, a valóság hű másolatai legyenek; ma viszont már bátran szabadjára engedem a fantáziámat.

Eme művészi szabadság eredményeképpen született meg – kifejezetten fotós kollégám kedvéért – a fényképész karamellfigurája. Bár a szobor ehető, finom, az ételfestékek az egészségre nem ártalmasak, Csabánál szóba sem jöhet a kóstoló! Hosszan értekeznek a mesterrel a szobor tárolásáról, ami az elkészítésénél is nagyobb kihívást jelent.

– A cukorszobrok legfőbb ellensége a pára. A kicsiket átlátszó műanyag dobozokba zárom, így azok légmentesen maradandóbbak. A nagyobb kompozíciókat pedig étellakkal próbálom tartósítani, de ebben az esős időben menthetetlenül „haldokolnak”. Az álmom egy karamellmúzeum, de ott meg kell oldanunk a levegő páratartalmának csökkentését. Egyébként, míg a marcipánfigurák szavatossága általában csak három hónap, az én dobozos cukorszobraimé egy év.

A négy évvel ezelőtti első aranyérmet azóta számtalan díj követte, a hobbiból mára hivatás lett. Krisztina otthagyta az óvodát, letette a cukrászvizsgát, saját céget alapított és főállásban a cukorszobrászatnak él. Diabetikus cukorból, infralámpa alatt (e nélkül nem lehet dolgozni a karamellel, mert nagyon hamar dermed), gumikesztyűben formázza a 80 fokos cukorszirupot. Süteményei, tortái saját házi recept alapján készülnek, a szobrok, asztaldíszek, dekorációk mind-mind egyedi darabok. Cukrászdáknak is szállít, de a környéken szájról szájra terjed az ügyes kezű szobrász híre. Krisztina számára nincs lehetetlen kérés, legyen szó sellőlány Barbie-ról, Halloween-szellemekről, a kockás fülű nyúlról, gólya hozta újszülöttekről vagy 13 részes, függőhidakkal összekötött esküvői tortacsodáról!

Magyarországon a „marcipánipart” sokan űzik, de kevesen karamelleznek. Ma már Krisztina is szeretné továbbadni az évek során felhalmozott tapasztalatait, húszórás tanfolyama során bárki, jelképesen és szó szerint is, belekóstolhat a cukorszobrászatba. Mert – ugye, emlékeznek Konfuciuszra? – ha bevonsz és csinálhatom, megértem és tudni fogom...

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket a Szabadföld Google News oldalán is!

Ezek is érdekelhetnek