Árthat-e a papás-mamás?

Melyek a kislányos és a kisfiús játékok? Szabad-e összekeverni ezeket? Hogyan alakul ki az anya- és az apakép a kicsinyekben? S a papás-mamás szerepjáték vajon tévútra viszi-e a gyerekeket?

Család-otthonBalogh Mária2010. 11. 27. szombat2010. 11. 27.

Kép: budafok ovoda XXII kerület gyerek baba papás mamás játék 2010 02 22 Fotó: Kállai Márton

Árthat-e a papás-mamás?
budafok ovoda XXII kerület gyerek baba papás mamás játék 2010 02 22 Fotó: Kállai Márton

Idén ősztől – egy még tavaly novemberben született jogszabály alapján – az óvónőknek a rájuk bízott gyerekekkel tudatosan kerülniük kellett volna az olyan játékokat, amelyek leginkább a női vagy a férfi nemhez kötődnek. Tehát a lányokra a kisautót, szerelőkészletet, focit, dömpert is éppen úgy rá kellett volna tukmálni játékidőben, mint a fiúcskákra a hajas babát, a főzőcskét, a fodrászos játékot. S végül a papás-mamás szerepjáték pedig egyenesen tiltólistára került akkoriban.

A programot kidolgozó szakemberek úgy vélték: nem érheti hátrányos megkülönböztetés sem a csonka családban felnövő csemetéket, sem azokat, akiket azonos nemű szülők nevelnek.

E rendeletet a választások után eltörölték, mert valószínűleg helytelen irányba befolyásolta volna a kicsik érzelmi, szellemi, erkölcsi, egyes esetekben pedig nemi identitásuk egészséges fejlődését.

Zsilinszky Pálné 27 esztendeje óvónő, Debrecen egyik neves alapítványi óvodájában dolgozik. Ő ekként vélekedik:
– Annak idején semmilyen központi tájékoztatás nem érkezett, a legtöbb óvónő az újságokból értesült a rendeletről. Elképzelhetetlennek tartom, hogy a nemek megkülönböztetése ne legyen a gyermekek életének szerves része. Erre épül a szerelem, a házasság, a család, a kicsinyek születése is. Ha a csemetékben nem alakul ki a nemi szerep, az olyan, mintha tudatosan rombolnánk a gyermek érzelmi-értelmi életében az anya- és az apaképet – sorolja a szakember, s hozzáteszi: szükség van a szerepjátékokra, amiben az óvónő részt vehet, de ugyanígy lehet külső szemlélő vagy akár segítő is.

A gyerekek az otthonukban és a környezetükben szerzett élményeiket hozzák magukkal az óvodába, s azokat is játsszák el. Ma már mind ritkábban ül le együtt ebédelni-vacsorázni anya, apa és a gyerekek. Vendéglőbe, étterembe járnak, tehát a csemete pincérest játszik: rendel, felszolgál, ajánlja és dicséri a különféle étkeket. Máskor a takarítónőnek adnak utasításokat. Aztán fodrászost, manikűröst, szoláriumost játszanak. Némelykor meg a pénzen veszekszenek.

Sehol hát egyetlen papás-mamás, kisbabás játék? Nos, egy-egy érdekesebb családi esemény kapcsán azért azt is előadják a játékaikban. Előfordul, hogy a fiúk tolják a babakocsit, mert a kistestvérrel az apuka maradt otthon gyesen, míg anyu visszament dolgozni. Ha valamelyik kislány falun járt a nagyszülőknél, napokig az oviban is tésztát dagaszt, ruhát varr, jószágot etet.

A napi foglalkozások keretében az óvónők sok-sok olyannal ismertetik meg a gyerekeket, aminek a hétköznapok során hasznát veszik majd, igazán segíti őket a szépérzék, a jó ízlés, a helyes viselkedés elsajátításában. Jóllehet: mindez alapvetően a szülők feladata (volna), nem a pedagógusoké.

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket a Szabadföld Google News oldalán is!

Ezek is érdekelhetnek