Segíts magadon, támogatás nélkül

– Éppen a vízvezeték-szerelőt várjuk délutánra – fogadott bennünket a Rákóczi utca 12.-ben Krehlik Zsolt és felesége.
A hatvan négyzetméteres ház falai állnak, a tető rákerült, és a nyílászárók is kinn tartják már a hideget, ám a késztől azért még messzi vannak.
– A kisfiunk azt mondta, az volna számára a legnagyobb karácsonyi ajándék, ha ismét itt lakhatnánk – meséli az édesanya. – Hiába terveztük mi is így, ez sajnos nem sikerült.

Miért a csúszás? Kezdődött a kárfelmérők tévedésével. Éppen akkor jártak az épületnél, amikor senki sem volt ott, s emiatt úgy vélték, hogy korábban sem lakták, tehát tulajdonosának máshol van háza – amiből következik, hogy támogatásra nem jogosult.

Hetek teltek el, mire a félreértés tisztázódott – Krehlikék még a katasztrófa éjszakáján a szomszédos Mucsonyba menekültek az asszony édesanyjához, ahol azóta is laknak – és a családot is felvették a támogatandók listájára. A tervek aztán már gyorsan készültek, az engedélyt hamar megkapták, ám így is szeptember közepe lett, mire a kijelölt kivitelezőkkel tárgyalni kezdtek. Az építést azonban már senki sem vállalta, mivel az állami támogatás egyik feltétele – a kőbe vésett október 31-i befejezés – már akkor lehetetlenül közel volt.

Az igazsághoz azonban az is hozzátartozik, hogy a Krehlik család nem is nagyon kapkodott a támogatás után. Az állam legfeljebb 9 millió forinttal támogatta a károsultak lakhatását, illetve ennyire egészítette ki a biztosítótól kapott összeget. Krehlikéknek volt biztosítása, kaptak is hétmilliót – amiből a házukra hitelt nyújtó banknak azonnal át is kellett utalniuk 2,4 millió forintot. A maradék 4,6 millióhoz jött volna az államtól kapott 2 millió forint – vagyis az az összeg, amire a biztosítótól kapott pénzt kiegészítette volna. Ez összesen 6,6 millió forint, márpedig a vállalkozók 12-13 millió alatt nem látták kivitelezhetőnek az épületet.

– Mondtam ugyan, hogy én kőműves vagyok – meséli a férj –, meg tudok is segítséget hozni, de erről szó sem lehetett. Egy téglát nem tehettem volna arrébb.
Ráadásul a régi épületből kimentett anyag felhasználását sem engedték meg.
– Még azokat a vadonatúj cserepeket sem, amiket egy hónappal korábban tettem fel, és amiket éppen ittjártukkor mentettem vissza az elöntött házamról – panaszolja a férfi. – Az volt ellenük a kifogás, hogy barnás színűek, márpedig a tervező pirosat akart, mert szerinte az illik a településhez.

– És végül is miből építették fel a házukat? – kérdezek rá.
– Magam, illetve ismerős mesterek segítségével építettem, így csaknem ötmilliót takarítottam meg. A régi épületből is kimentettem egymillió forint értékű anyagot. A biztosítótól kapott pénz mellett és az önök adományán kívül 406 ezer forint értékű téglát kaptunk a tabi evangélikus gyülekezettől, és volt még valamennyi megtakarított pénzünk is.

– Mit gondolnak, mikorra kapják meg a lakhatási engedélyt és költözhetnek vissza?
– Tavaszra mindenképpen szeretnénk.

Ha csak a Bódva másképp nem gondolja… Ha már itt jártunk, megnéztük a rakoncátlankodó patakot is, amely ismét árad. A gátak erősítését őszre tervezték, ám az elmaradt. Így csak abban reménykedhetnek az edelényiek, hogy a menetrendszerű áradások ellen sikeresebben tudnak védekezni, mint a nyárelőn.