Két keréken a hólében

Manapság csupán az öltözék alkalmassága – no meg alkalomadtán a józan belátás – dönti el, hogy mikor hányan pattannak kétkerekű járgányuk nyergébe.

Letűnőben van az a világ, amikor az előbb felsorolt alkalmatosságok szinte mindenki által elérhető járművekként siettek a gazdájuk segítségére, hogy könnyen és hamar juthasson el a boltba, a munkahelyre, a szomszéd faluba. A városokban főként a sportolás szolgálatába állították. Mára státusszimbólummá is lett, amit a soktízezres, sőt többmilliós árcédulák jeleznek. Aztán meg a környezettudatosság felerősödésével a bicikli hivatkozási alappá is magasztosult: én nem járok autón, nem szennyezem a levegőt, bezzeg te...

A motoros, a robogós s leginkább a biciklis még a gyalogosnál is védtelenebb a közutakon, hiszen többnyire nem szemből, hanem hátulról rontanak rá a számára behemót járművek, melyeknek nem ritkán még az oldalszele is elsodorhatja. A kerékpárutak építésének megrögzött híveként ezért is volna kedvem minden biciklistának egyenként elmagyarázni, miért ön- és közveszélyes ötlet módszeresen hanyagolnia a drága pénzen kialakított aszfaltcsíkokat.

Ne kerteljünk: az elfogult autós szemében a kétkerekű közlekedőtárs legfőképpen felesleges veszélyforrás. Így a kétszázzal előző motoros és a fürgén szlalomozó robogós mellett – a lovas kocsik fokozatos kihalásával – a kivilágítatlan kerékpár vette át a rémálom szerepét.

Kellemetlen identitászavar lappanghat amögött, ha valaki úgy gondolja: ő borulékony eszközzel közlekedik, tehát mindenki vigyázzon rá, miközben neki természetesen ugyanannyi joga van a nyugodt haladáshoz, mint mondjuk egy kamionnak. Tán ezért is történik meg, hogy a kerékpáros a félelmetes úttest helyett a lábukon haladók közt a járdán teker, s az útkereszteződésben a gyalogátkelőhelyen zúdul keresztül. Valamiféle minimum KRESZ-vizsgát a biciklistákkal is letetetnék. Bizonyára – ha más nem is – ennek hiánya okozhatja, hogy oly sokan és gyakran fittyet hánynak a közlekedési szabályokra. (Csupán zárójelben jegyzem meg: aki kilobbizta, hogy a kerékpáros most már az egyirányú utcába is behajthat, körültekintően mérte fel ennek a veszélyeit?)

Tisztában vagyok vele: a szabályszegés léte és súlyossága nem a kerekek számától függ. Csak hát ne feledjük: a kétkerekű járgánnyal haladás már önmagában is a legnagyobb gondosságot követeli. Aztán meg ehhez adódik hozzá az ezernyi közlekedőtárs ilyen-olyan magatartása. Kedves két keréken közlekedők! Mi, józan autósok, némelykor értetek haragszunk, nem ellenetek...