A croquetas

Ami egyébként nem egy tragédia, hiszen mind a spanyolokat, mind a spanyol konyhát – valamint a spanyol borokat – nagyon is lehet szeretni. (Apa szemében a spanyolok modern korunk Robin Hoodjai, akik nagy ívben tesznek a mindenfajta globalizált hülyeséget rájuk erőltető Unióra: gyönyörűen cigarettáznak és piálnak reggeltől estig, még a fejük fölött lógó serranói jamónok (sonkák) alatt is, hogy mindezeknek köszönhetően aztán ők büszkélkedhessenek Európában a leghosszabb élettartammal…)

Na de térjünk vissza a konyhába, ahol is legutóbb a „de jó volna egy kis croquetas” hangzott el, amire is Apa azonmód bemutatott egy fergeteges pasodoblét, örömében. A pasodoble egy olyan spanyol tánc, ahol a férfi szerepe a torreádoré, a nőé pedig a piros kendőé, amit a bika előtt forgatnak, de Apa szerint a nőt tökéletesen helyettesíti egy méretes palack spanyol bor is… Persze ilyenkor a Feleség már gyanakszik, de ezúttal vesztésre áll, mert az elspanyolult gyerek Apával együtt egységfrontot alkot a croquetas érdekében.

A croquetast persze a magyar konyha is ismeri, krokettnak titulálja, és leginkább krumpliból készül. (Nem részletezve a teendőket: krumpli megfő, lereszel, hozzáad liszt, olaj, só, bors, fokhagyma, egy tojás, összekever, kicsit piheg, meggyúr, csíkokra vág, bepanír, bő olajban kisüt.) Bonyolultabb népek, no meg azok az Apák, akik szeretnek hosszabban időzni a Feleség szeme elől rejtve a konyha és a spejz zegzugaiban, csinálhatnak babkrokettet. Itten hangsúlyosabban fűszerezünk: vöröshagyma, petrezselyem, koriander, csípős paprika is szükségeltetik – ez egyébként már igen közel áll a falafelhez, Izrael nemzeti ételéhez, csak ott bab helyett csicseriborsóval indítunk.

Na de a croquetas!
Az El Mundo napilap szerint a legjobb croquetas Madridban kapható – de hát ilyenek ezek az agyatlan spanyol újságírók; jártak ők már Apa konyhájában? Szóval a spanyol krokett abban különbözik a miénktől, hogy nincs benne se krumpli, se bab – vagyis nem a kedélytelen vegáknak való –, hanem húsból, de legalábbis mindenfajta élvezetes, ízes alapanyagokból készül. Úgymint jamón, vagyis sonka (ez az esetek 90 százaléka), de hal, főtt csirke, szalonna, sajt, gomba – egyszóval mindenféle – mehet bele, ami csak található a hűtőszekrényben. Ebben az értelemben egyfajta maradékkaja, merthogy a tegnapról maradt pörkölt (lé nélkül) is tökéletes.

Sajnos, a spanyolok a röviditalt tekintve nem büszkélkedhetnek különösebb kitalációval, ennek megfelelően indítsuk a croquetast Unicummal, pálinkával, bármivel, csak jó sokkal. Valamivel később kevés olívaolajat serpenyőben megforrósítunk, majd a tűzről levéve hozzákeverünk két kanál lisztet. Visszatesszük a kályhára, és – ugyancsak kevergetve – hozzáöntünk negyed liter tejet. A masszánkhoz kis szerecsendiót, sót, ha tetszik, fokhagymát adunk, és beledobunk 15-20 deka sonkát. Aztán kevergetünk, iszogatunk, amíg mindketten: a keverék is, meg Apa is lassan merevek nem lesznek… Amikor kihűlt, ovális gömböcöket gyurmázunk, amit a szokásos módon bepanírozunk, és forró (naná, hogy) olívaolajban aranybarnára sütünk. Remekül lehet piálni rá!

Az megvan, hogy a kuplerájban egy tábla figyelmezteti a vendégeket: spanyol módra plusz 10 százalék? Egy férfi ezt rendeli, de az aktus során semmi különöset nem tapasztal. És hol volt itt a spanyol mód? – kérdi. Mire a nő az egyik kezet a magasba emeli, a másikat pedig a csípőjére teszi és így szól: ollé!

Hát akkor: ollé!