Suzuki Swift 1,2: már nem a miénk

Nagy várakozás övezte az esztergomi gyár legújabb termékének leleplezését. Nem is kellett csalódnunk 2010 nyarán: az új Swift kívülről megmaradt annak a dinamikus, izmos gombócnak, ami volt, belül pedig minőségileg egy kategóriával feljebb lépett. Aztán kicsit csalódnunk is kellett, amikor az árakat nyilvánosságra hozták. Hiába a gazdag alapfelszereltség – klíma nélkül nem tudunk például új Swift-et venni –, a friss árlista alja gyakorlatilag megegyezik az eddig árlista tetejével. De nézzük, mit kapunk a pénzünkért.

Az előző Swifttel a megjelenése utáni első hónapokban lehetetlen volt úgy közlekedni, hogy ne gyűljön köré parkolás után szinte azonnal tömeg – az új viszont hiába teljesen új modell, annyira hasonlít az elődre, hogy csak a sasszeműek szúrják ki, mi a helyzet. Még a benzinkutas is csak félve kérdezte: ugye, ez már az új? Igen, de honnan lehet tudni? Az első és hátsó lámpák is harmonikusabb benyomást keltenek, a feneke kicsit gömbölyűbb, s az összhatás továbbra is nagyon rendben van. A tervezők valószínűleg úgy voltak vele: ami bevált azon, minek változtatni, végtére is a Mercedes G-osztály is ugyanúgy néz ki a hetvenes évek dereka óta.

A belsőt viszont ideje volt megújítani, s látszik, hogy sokat is adtak rá. A beltér felnőttes, nagyautós lett, így hirtelen nem is jut eszembe semmi, amibe bele lehetne kötni. Végre minden kapcsoló és a kormány is jó minőségű, kellemes tapintású anyagból van, egyedül az ülés maradt továbbra is hosszú távon kicsit kényelmetlen. A belső méretek érzésre nagyjából változatlanok, s a csomagtartó továbbra is alig 200 literes, ami erősen kategóriaátlag alatti. A legjobban egyébként a kidolgozottság, a precíz illesztések és az érezhető minőségemelkedés tetszett – jó érzés belegondolni, hogy a honfitársaink rakták össze.

A motor teljesen új és már csak egyféle benzines van, az 1,2 literes négyhengeres, ami ugyan csak egy lóerővel lett erősebb, viszont sokkal finomabban ketyeg az elődjénél, az alapjárat zajtalansága a Honda Jazz-nek is becsületére válna. Pörögni továbbra is szeret, 3000 felett becsületesen meglódítja a 93 ló. Persze, csodát ne várjunk, a gyorsulás azonos az elődével, a fogyasztásból viszont sikerült faragni: a 6 liter nem sok, akkor sem, ha ötöt ígérnek. Aki pedig még kevesebbet akar üzemanyagra költeni, az várja meg a dízelt, ami hamarosan jön az 1.3-as Fiat-motorral és annak 75 lóerejével. A vezetési élmény továbbra is erőssége a Suzukinak a 4 millió forint alatti mezőnyben: kanyarogni vele a legjobb, élvezetes a kormányzás, a váltó és a fékek szépen a vezető alá dolgoznak.

Érezhető, hogy már nem nekünk szól a Swift, nem a magyar piacot tartották szem előtt a tervezésekor – úgy tűnik, már akkor sejtették, hogy a válságot itthon nagyon megérzi ez a szegmens. Nos, a Suzuki a hetedik (!) helyre esett vissza az eladásokat tekintve 2010-ben. A Swift tehát hiába lenne olcsóbb és igénytelenebb, akkor se nagyon vennénk. Így viszont méltó ellenfele a Yarisnak, az i20-nak és a Polónak. és alapáron kapunk hozzá klímát, 7 légzsákot, rádiót, ESP-t és elektromos ablakokat előre. Mindez 3,15 millió forint, de a minden jóval felszerelt csúcsmodell már kerek 4 millió. Ennyi pénzért pedig a magyar már nem vesz Swiftet, hanem inkább egy fapados Astrát, Fluence-t vagy Focust. Ez persze nem változtat a véleményemen, hogy az új Swift kifejezetten jól sikerült autó. De már nem a szegény magyar családok egyedüli autója, hanem a kicsit tehetősebbek második járműve lesz itthon is, de még inkább tőlünk nyugatabbra.

Bármelyik fotóra kattitntva megnyílik a képgalériánk!