Böjtsör

Ha ez eddig nem derült volna ki: Apa hivatásos pogány, ezért aztán a márciusban kezdődő böjti időszak sem okoz jelentős változást az életében. Bár kétségtelen, ilyenkor azért a Feleségtől a szokásosnál is gyakrabban hallja, hogy itt a tavasz, mi lenne, ha abbahagynám ezeket a förtelmes zabálásokat; mintha nem olvasta volna rovatunk világhíres mottóját…

Család-otthonSzücs Gábor2011. 03. 01. kedd2011. 03. 01.
Böjtsör

Ráadásul a minap az egész lakást feltúrtam, de sehol nem találtam egy nyamvadt doboz sört sem, pedig nincs is annál biztatóbb reggel, mint amikor egy pohárka seritalt lekísérünk egy adag pálesszel. Na most az „Anyukám, kiugrom egy sörért…” kezdetű mondatnak beláthatatlan következményei lehetnek, ezért inkább mondjuk ilyenkor azt: Anyukám, összeütök valami könnyű, böjti ebédet. Amire persze a Feleség nyomban gyanakodni kezd, de hát ezt is tudjuk: három évtizedes házasság után nem könnyű sunyiskodni…

A piacon azonnal benyomjuk tehát a reggeli gyógysört, s felhasználva a több mint negyven éve begyakorolt technikát, Unikummal kísérjük a habzó nedűt. Az eljárás két-háromszori ismétlése közben van időnk eltűnődni a böjti ebédet illető vállalásunk súlyán: sörleves lesz, nem is kétség, meg potyka, cseh módra.

A sörleves – és ezen még a Feleség sem változtathat – leginkább sörből készül. Ezért aztán veszünk egy-két kartonnal valami világos fajtát, s csupán csak az egyensúly kedvéért vigyünk magunkkal némi Unikumot is. A sörleveshez – fájó szívvel írom – majdnem egy egész liter sör szükséges. Felforraljuk, leszedjük a habját, és kevés szegfűszeget, cukrot, citromhéjat és fahéjat teszünk bele, kicsit főzzük, majd leszűrjük. Közben két deci tejszínt és két tojássárgáját összekeverünk, erre a masszára ráöntjük a forró sört, addig kavargatjuk, míg megsűrűsödik, és kész is vagyunk.

A magyar és a cseh nép barátságát a „ponty cseh módra” nevezetű böjti eledelükkel mélyítjük el. A darabokra vágott pontyot besózzuk, és félóráig – ami nagyjából megegyezik két Unicum és két sör elfogyasztásának idejével – letakarva pihentetjük. Két közepes vöröshagymát apróra vágunk, 10 deka vajjal és három deka liszttel összepároljuk, majd nyakon öntjük egy liter sörrel. Csak óvatosan, rettenetesen fogy a készletünk! Hozzá teszünk 5 deka reszelt mézeskalácsot, ami vagy van a tavalyi búcsúból, vagy maradt a karácsonyfáról, de ha nincs, a mézes puszedli, esetleg a mézes csók is megteszi. Némi tört szegfűszeg, egész bors is kerüljön a lébe, amiben puhára főzzük a haldarabokat. És ekkor válik mindenki számára világossá a csehek zsenialitása: a receptnek engedelmeskedve egy kevéske fehérbort öntünk az anyaghoz – amit ugyebár jeladásnak tekinthetünk a borozás kezdetére… A halat burgonyapürével körítjük, meglocsoljuk a lével, mustár is jól megy hozzá.

Apa, ahogy a fentiekből is látszik, igyekszik egészségesen, tehát vidékiesen élni. Az megvan, hogy a tévések lemennek vidékre, mert szeretnék bemutatni, hogyan élnek ott az emberek. Kérdik az egyik paraszt bácsit, mit szokott csinálni reggeltől estig.

– Hát, hajnalban fölkelek, oszt megiszok egy kupica pálinkát.
– Állj, állj, nem mondhatjuk a nézőknek, hogy már korán reggel ivással kezdik a napot. Mondja helyette azt, hogy fölkel, és elolvassa az újságot. Na, tessék, felvétel!
– Hát, hajnalban fölkelek, oszt elolvasom az újságot. Adok enni a malacoknak, oszt kiolvasok még egy újságot. Délelőtt kint dolgozgatok a fészerben, kiolvasok közbe két-három könyvet. Délben, az ebédhez elolvasok két magazint, ebéd után még egy könyvet. Este behajtom az állatokat, akkor kiolvasom az esti újságot. Lefekvés előtt, egy darabig együtt olvasgatunk a haverokkal a könyvtárban, de az csak 10-ig van nyitva, utána még át szoktunk menni a Józsihoz, mert neki saját nyomdája van…

Ezek is érdekelhetnek