Miért nem talál párra?

De most a lányomról szeretnék írni önnek, akinek a sorsa sok bánatot okoz nekünk. Szép, okos, egészséges, sikeres – és nem talál párra. Már 38 éves, és még a láthatáron sincs az a férfi, akivel családot alapíthatna! Nem tudjuk az okát. Kriszti mindig a büszkeségünk volt. Már gyerekkorában is mindenhol megnézték, derékig érő dús fekete hajával és hozzá a kék szemével nagyon szép kislány volt, aztán meg gyönyörű nagylány lett. És mindig nagyon jól tanult, tehetségesen rajzolt, szépen énekelt, két idegen nyelven beszél. A diplomáját is könnyedén megszerezte, aztán jó állásokba került. Egyszerűen nem értjük, miért nem tud magához illő párt találni. Pedig – névtelenül ki merem mondani – nagykanállal eszi a férfiakat. Mindig a külső alapján választ, nagyon fontos neki, hogy a barátja jóképű, magas, vagány macsó legyen, s nála egy nappal sem idősebb, sőt inkább jóval fiatalabb. Ezekkel nagyon szórakoztató az élet, egy darabig, legalábbis. Aztán előjönnek a különbségek, mert sem intelligenciában, sem felelősségtudatban nem érnek fel Krisztáig.

Családot alapítani meg egyáltalán nem akarnak. Pedig mi már azt is lenyelnénk, ha nem kötne házasságot, de mégis lenne egy kis családja. Amikor ezt szóba hozzuk, haragszik, veszekszik, hogy hagyjuk békén. Hallani sem akar arról, hogy összehozzuk valakivel. Pedig volna itt egy nagyon rendes, hozzáillő mérnökember. Vagy az volt a baj, hogy elengedtük Pestre dolgozni, és teljesen kikerült a kezünk alól?

Üdvözlettel: Aranka

Kedves Aranka!
Megértem, hogy rágják magukat lányuk megoldatlan sorsa felett. De be kell látniuk, hogy mint szülők, nem oldhatják meg a párválasztási problémáit. Azon a kifejezésen, hogy „elengedtük Pestre”, mosolyognom kell. Ugye, nem gondolja komolyan, hogy a mai világban egy diplomás nő helyett a szülők dönthetnek? És ugyanez áll a kapcsolataira is. Ahogy a levelében hosszabban is elbeszélte, lánya valóban mindig „lefelé” választ, magánál gyengébb eresztésű fiúkat-férfiakat, mivel csak az érdekli, hogy néz ki az illető. Hát, egy 38 éves nő esetében ez legalábbis különös, de mindenképpen joga van hozzá. Amúgy mintha ő maga is félne az igazi, felnőtt kapcsolattól, a családalapítástól, ezért talál mindig olyan partnert, akivel ez nem lesz megvalósítható. Csak azt tudom javasolni, hagyják őt békén, éljen úgy, ahogy akar. Ne szekálják, hanem csak szeressék.

Üdvözlettel: Ujlaki Ágnes