Vashordóból kutyaól

„Erőt vett rajtam, hogy megírjam észrevételeimet, immár 93 éves vagyok, és nem akarom a látottakat sírba vinni… Régebben nyaranta a sógoromhoz szoktam menni, aki már meghalt. Érkezésem után láttam, hogy a láncra kötött kutya a háza előtt áll és fázik. A „háza” egy 200 literes vashordó volt, amelybe gond nélkül bevert az eső. Az aljában állott a víz, ettől az oda bedobott rongyok is úsztak a vízben, a kutya ezért nem ment be a házába. Kiürítettem a hordót, és száraz rongyokkal kibéleltem. A kutya azonnal elfoglalta a helyét, majd örömében körülugrált, a kezemet nyalogatta. A szívem majd megszakadt a látottakon; ezen az udvaron nem egy kutya pusztulhatott el ilyen körülmények között az évek folyamán. A kommentárt önökre bízom, okuljanak azok, akik hordóban tartják a kutyájukat. És még annyit, hogy a sógorom nem ám egy tanulatlan ember, hanem egy nyugalmazott iskolaigazgató, tanító volt…”

Most már hetek óta készülök, hogy megint egyszer írjunk arról, miért is harapnak a kutyák. Annál is inkább, mert február 28-án kutyatámadás áldozata lett egy férfi a Heves megyei Rózsaszentmártonban: az idős embert szomszédjának szabadon kószáló három kutyája marta halálra. Egy nappal korábban pedig Leányfalun történt kutyatámadás. Az ebet – gazdája megbízásából – egy 52 éves férfi sétáltatta, akire az állat ismeretlen okból rátámadt. A férfit csak úgy tudták megmenteni, hogy a járőrök a kutyát két lövéssel leterítették.

Az ilyen tragédiáknak a legnagyobb hibája, hogy szinte soha nincs magyarázata. Éspedig azért, mert leggyakrabban az eb gazdája sem rendelkezik még csak minimális ismeretekkel sem a kutyatartást illetően, ezért önmaga sem képes megérteni, mi is történt valójában. Pedig – és higgyék el, az esetek majd száz százalékában így van – a harapásról az ember tehet. Az ember, aki egész egyszerűen nem ért a kutyához, megveszi, befogadja, aztán nem törődik vele. Holott a kutya az elmúlt tízezer években pontosan azt tanulta, hogy támadni kell, az idegent utálni kell, legyen az akár kutya, akár ember. Még régebben, százezer évekkel ezelőtt pedig a természet és a falka törvényeit gyakorolta, ahol csakis a nyers erő döntötte el az élet-halál kérdését. És csak a legutolsó száz-százötven évben próbáljuk rávenni arra, hogy nem kell feltétlenül ugatni, támadni és mindenkit széttépni, aki a közelében jár. Már tudniillik azok próbálják, akik például nem tartják hordóban a kutyájukat…