Zsarnok nagymama

A család elmondása szerint a mama mindig is nagyon akaratos asszony volt, mindennek úgy kellett történnie, ahogy ő megtervezte. Szegény férje csak hallgatott, aztán korán meghalt. A három lánya meg kénytelen volt szót fogadni, de ahogy lehetett, elspricceltek hazulról. A legfiatalabb, az én anyukám, ment férjhez utoljára, mert az anyja minden fiút elmart mellőle.

Nem is nagyon titkolta, hogy azt szeretné, ez a lánya maradjon otthon, vele. Szerencsére nem így történt. Persze mindhárom vejét utálja és állandóan kritizálja. De az unokák életét is folyton bírálja: az egyikkel az a baja, hogy külföldön dolgozik, a másikkal meg az, miért nem nősül már az anyja szoknyája mellől. Semmi téma nem tabu előtte, olyan, mint az elefánt a porcelánboltban, bárki lelkébe belegázol. És ahogy öregszik, ez egyre inkább elhatalmasodik rajta.

Most már nyolcvanon túl van, elég beteges, gyenge, de a hangja még nagy. Az utóbbi években úgy oldotta meg a család, hogy felváltva főztünk rá, vittük neki az ebédet, a kertjét gondoztuk. De most már állandó segítségre szorulna. Még mind a három lánya dolgozik, ami a mi környékünkön igazán nagy szó. Ezért megbeszélték, hogy összeadják rá a pénzt, hogy egy ápolónő legyen a mamával napi négy órában. Óriási cirkuszt csinált! Hogy vasvillával veri ki innen az idegent! (Fel sem bírná emelni a vasvillát.) Hogy biztos a halálát akarják! És a lányainak kötelessége lenne, hogy nyugdíjba menjenek, és felváltva töltsék nála a napot. Kedves Ágnes, mit szól ehhez?

Üdvözlettel: Adrienn

Kedves Adrienn!
Hát igen, az öregek között éppúgy vannak összeférhetetlenek, mint bármely más korosztályban. A kor elő¬rehaladtával a domináló tulajdonságok felerősödnek: a kedves, szelíd ember még kedvesebb lesz, a házsártos még házsártosabb. Sokan pedig azt hiszik, hogy az öregség jogán bármit mondhatnak, bárhogyan viselkedhetnek. Beolvashatnak a családtagjaiknak, ugráltathatják, utasíthatják őket, s ha kell, bevethetik az érzelmi zsarolást.
Levele alapján azt gondolom, hogy a család eddig is megtette a kötelességét, törődtek a beteg mamával. De a lányainak nem kötelessége nyugdíjba menniük, különösen a mai viszonyok mellett. Ezt egyetlen szülő sem kívánhatja a gyerekétől. A gondoskodást elvárhatja, de áldozathozatalt nem követelhet. A mama megszokta, hogy minden úgy történik, ahogy ő akarja. Hát most szokja meg, hogy neki is együtt kell működnie a saját sorsának javításában.

Üdvözlettel: Ujlaki Ágnes