A középpontban: a gyerek. De ennyire?

A ragaszkodás gyökereit a II. világháborút követő demográfiai robbanásnál kell keresnünk: a baby boom idején született nők többsége támogatja erősen felnőtt gyermekeit mind anyagilag, mind érzelmileg.

A The Kitchens Group felmérése arra kereste a választ, miként viszonyulnak a 46-65 év közötti anyák a gyermekeikhez? A kutatás során mintegy 440 anyát kérdeztek meg arról, mily módon és mértékben támogatják gyermekeiket. Kiderült: a baby boomerek fele támogatja anyagilag felnőtt gyermekét, mintegy 60 százalékuk központi szereplő fia vagy lánya napi problémáinak megoldásában. Ez a ragaszkodás erősen ellentétben áll azzal, hogy annak idején ezeknek az anyáknaka a 86 százaléka 25 éves korára teljesen függetlenítette magát szüleitől.

A felnőtt életkorú gyermekkel vagy gyermekekkel rendelkező anyák 9 százaléka mesélte el, hogy gyereke a nagykorúság elérését követően elköltözött, majd meghatározatlan időre visszatért szüleihez. Tizenkét százalékuk állította, hogy személyesen felelős gyereke anyagi jólétéért. Összesen 31 százalék mondta, hogy élt együtt felnőtt gyermekével úgy, hogy az már függetlenként élte mindennapjait – olvasható az ELTE hírlevelében.

A szoros kötődés hátterében feltehetően a 60-as években bekövetkezett változások – a feminizmus, az egyenjogúság kérdése – állhatnak. Ugyanis a baby boomer anyukák épp ebben az időben váltak felnőtté, így a megváltozott nemi szerepek miatt sok nő a munka mellett vállalta és nevelte fel a gyermekeit. Ennek következménye lehet, hogy elnézőbben bánnak gyermekeikkel, sőt örülnek annak, ha mind tovább velük élnek.