Lelki patyolat tavasszal

Nemcsak a pormacskákra világít rá a hirtelen jött vakító napsütés. A tavasz ahhoz is lendületet ad, hogy a téli zsibbadtság után kicsit felforgassuk az életünket, és ilyenkor talán a szőnyeg alá söpört problémák, sérelmek is előkerülnek. Kérdés, veszünk-e egy nagy levegőt, hogy megszabaduljunk tőlük…

Mi, magyarok nem vagyunk igazán jó újrakezdők – tartják a szociológusok. Már a költő Babits Mihály megállapította, hogy kultúránk nem a versengésre, az alkalmazkodásra, hanem a szemlélődésre épült. Pedig a tétlen borúlátás és a sírva vigadás sem a magánéleti válságból, sem a munkanélküliségből nem húzza ki az embert. Honfitársaink többsége még ma is „nyugdíjas állásról” álmodik, pedig nyugaton már tudják, hogy egy munkavállaló átlagosan tízévente váltani kényszerül, és például új szakmát kell tanulnia vagy néhány száz kilométerre arrébb kell költöznie. A változásra még csak-csak vágyunk – hiszen a zsibbadt tehetetlenségnél nincs rosszabb –, de jobb szeretnénk, ha azt valaki más vinné végbe helyettünk. Talán ezért is zsebelnek be a választásokon jó sok szavazatot a pártok, ha plakátjaikon lendületes újrakezdéssel és megújulással kecsegtetnek.

A gyermekkori mesékből megtanulhattuk, hogy az út mindig tele van próbatételekkel – ott hol sárkány, hol emberevő óriás, az életben meg egy pocsék főnök vagy egy hűtlen házastárs fekszik keresztbe. S csak akkor haladhatunk tovább, ha van erőnk szembenézni és megbirkózni vele.

A lélekgyógyász Bagdy Emőke szerint meg kell próbálnunk kikapaszkodni abból, ami visszahúz, hogy emberi minőségben följebb juthassunk. A nagy traumákkal – gyász, baleset, súlyos betegség – megküzdők például lelkileg megnövekedve kerülnek ki a helyzetből. Végül erősebbnek, hatékonyabbnak érzik magukat, és képessé válnak arra, hogy új életpályát nyissanak.

Nem vagyunk persze egyformák. Akad, aki már tizennyolc évesen azon siránkozik, vajon túl késő-e újjászületni. Leszámolni a semmittevéssel, még érettségi előtt rákapcsolni a tanulásra, gyűjtögetni a nyelvvizsgákat, és rendbe hozni az elszúrt dolgokat. Ám az igazi nagy személyiségek arról ismerszenek meg, hogy villámgyorsan és pozitívan válaszolnak a változásokra. Irigylésre méltó módon még a pusztulásban is meglátják az újrakezdés esélyét.

Az ismert történet szerint a tudós Thomas Edison laboratóriuma 1914 decemberében a lángok martalékává vált. Nem elég, hogy az épület biztosítása csak töredékét fedezte a kárnak, de a feltalálónak tétlenül kellett végignéznie, amint életművének jelentős része elpusztul. A 67 éves Edison azonban, ahelyett, hogy a haját tépte volna, másnap reggel már azzal az örökbecsű mondással állt elő: „A katasztrófa legnagyobb haszna, hogy minden tévedésünk elégett. Hála istennek tiszta lappal indulhatunk újra.”

Karcsún könnyebb
Falusi Mariann azért kezdett új életet, hogy élhessen. A Pa-Dö-Dő énekesnőjét néhány hónapja infarktus gyanújával szállították kórházba, és kiderült, a szíve nem bírja a túlsúlyt. Elhatározta hát, hogy életmódot vált, és belevág a fogyókúrába, bár tudta, ötven év fölött már nem olyan könnyű megszabadulni a kilóktól. Az a cél lebegett szemei előtt, hogy nem kevesebb mint negyven kilóval lesz karcsúbb. Az énekesnő, aki korábban hasztalanul kísérletezett sokféle fogyasztómódszerrel, ezúttal olyan fegyelmezetten vetette magát a kúrába, hogy mára 25 kilóval mutat kevesebbet a mérleg, és csatlakozott egy zsírégető klubhoz. Semmiféle csábítás nem térítette el az új étrendtől, sőt egy időben a dietetikusoknak kellett őt türelemre inteni. Nemrég egy egzotikus utazáson vett részt, ám még ott sem esett kísértésbe. Ahogy mesélte, nagyon sok finomságot látott a nyaralás alatt, egy-két specialitást meg is kóstolt, de végig a diéta elvei szerint válogatott. Attól sem tart az énekesnő, hogy duciságával együtt elillan a jó kedélye is. Úgy gondolja, a harmónia belülről fakad, s nem az idomoktól függ.

Gesztesi bárzenésznek áll
Ugyancsak elege lett a mostani életéből a színész Gesztesi Ká­rolynak. A vágyott testi-lelki megújulásba nemcsak az fér bele, hogy diétával és sok mozgással jó karban levő, izmos negyvenest gyúrjon magából. Azt is elhatározta, hogy egy időre hátat fordít a színészetnek és az országnak is, hogy kiszellőztesse a fejét. Nyáron nem forgat filmet, ezért úgy döntött, néhány hónapig zenészként próbál boldogulni, mint ifjúkorában. Azt sem bánja, ha külföldön nem úgy néznek rá, mint egy híres színművészre, sőt egyenesen vágyik arra, hogy egyszerű bárzongoristaként egy időre elbújhasson az ismeretlenség homályában. Egyelőre két ötletet mérlegel: vagy egy hajóra szegődik el, hogy esténként a Karib-tengeren utazgató közönséget szórakoztassa, vagy él a másik lehetőséggel, és egy barátja éttermében, Dubaiban „horgonyoz le”. A hosszú vakációtól nemcsak feltöltődést és kikapcsolódást remél a 48 éves színész, hanem mellesleg jó fizetést is.