Modernkori nagymamák

 Ennek a problémámnak az emberi-lelki oldalát szeretném megbeszélni önnel.

Csalódtam az édesanyámban, aki nem áll mellém, nem számíthatok rá. Anyu egész életében rengeteget dolgozott. Diplomás szülésznő, éppen a múltkor számítgatta, hogy legalább tízezer gyereket segített már a világra. Három műszakban dolgozott, ezért engem gyakorlatilag a nagymamám nevelt, akivel együtt laktunk. Igaz, anyu is gondoskodó volt, de a napi meleg ebédet a nagymamám rakta elém, a zongoraórára ő kísért el, s néha még a szülői értekezletre is ő ment. Sajnos, néhány éve meghalt, máig áldom az emlékét.

De úgy látszik, anyu elfelejtette, hogy ő mennyi segítséget kapott az édesanyjától, mert nem adja vissza nekem! Anyagilag sokat segít, ám a jelenlétére lenne igazán szükségem. De ma is dolgozik, pedig már két éve elmehetett volna nyugdíjba. Nyilván az anyagiak miatt is teszi, hiszen manapság sokan fogadnak az orvos mellé szülésznőt is. De azt mondja, imádja a hivatását, most is ugyanúgy örül minden egészséges babának, mint régen. Tudom, hogy tényleg nagyon jó a szakmájában, hiszen az én szülésemet is ő vezette le, csak az utolsó félórában volt ott az orvos. De most már miért nem az egy szem lánya és az egy szem unokája a legfontosabb, miért az idegen gyerekek?

Üdvözlettel: Szilvia

Kedves Szilvia!

Szerintem nem arról van szó, hogy az édesanyjának fontosabb a munkája, mint a gyermeke meg az unokája. De megvan a saját élete, ráadásul egy csodálatos hivatása. Ha jól számolom, nincs még hatvanéves, bár a közelében jár. Ha lelki és fizikai erővel bírja, még néhány évig szívesen dolgozik. Ebbe nem szólhat bele még a lánya sem.

Nem igazságos összehasonlítani a húsz-harminc évvel ezelőtti nagymamalétet a maival. Teljesen más egy mai 58-59 éves nő élete, különösen, ha vezető beosztásban van, jól keres, ráadásul értelmes munkát végez. Nem olyan könnyű ebből átváltani a szolid nyugdíjas létre, amikor csak egy másfél éves kisgyerekkel kellene foglalkoznia. Nem akarom megbántani, de nem az anyukája oldaláról látok itt némi önzést…

Ha az édesanyja támogatja önöket anyagilag, mint ahogyan írta, próbálják meg a magánbölcsődét vagy bébiszittert fogadni, a városukban egészen biztosan van rá lehetőség. És ne nehezteljen az anyukájára: eljön még az ő nagymamaideje is.

Üdvözlettel: Ujlaki Ágnes