Toyota Avensis 2,0 D4-D: utazni élvezet

Unalomig belénk magyarázták már, hogy a Toyota megbízható autó, így fel sem merül, hogy az új Avensis se lenne extrém módon az. Pedig az elmúlt évtized második felében már nem minden modelljük remekelt az ADAC-felméréseken. Ennek az egyik oka talán az, hogy a költséghatékonyság jegyében Angliában készül például az Avensis, a Corolla meg Törökországban. Ennek ellenére persze még mindig inkább bízom rá magam adott helyzetben egy Corollára, mint mondjuk egy Alfára, de lehet hogy ez is csak a reklámok miatt van.

Lényeg a lényeg, a Passat japán megfelelője az Avensis. Sportosnak nehezen, komolynak és konzervatívnak sokkal inkább mondható, darabos formájú limuzin, tipikus cégautó. Elődjére kicsit sem próbál meg hasonlítani, minden porcikájában új. A Toyota egyébként azon kevés gyártók egyike, akik, hála istennek, nem akarják minden autóját teljesen egyformára készíteni, így egyéni utat jár az új Avensis-szel is. Nagy doboz forma, kissé jellegtelen hátsóval és egész csinos arccal – ezt nyújtja a középkategóriás Toyota.

Nem eresztették szabadjára szárnyaló fantáziájukat a japán belsőépítészek sem, ugyanis a kabin meglehetősen unalmas. A középkonzol és a kormány ezüstbetétei dobják csak fel a teljesen sötét belsőt. Amúgy minden szigorúan kézre esik, nehéz belekötni bármibe. Japánosan hangulattalan tehát a belső, pedig tudnak ők, ha akarnak, láttuk már például az új kis Lexus-ban. A kutatások azonban biztos kimutatták, hogy azok vesznek Avensis-t, akiknek az autózás kényszer és a lehető legkevésbé van igényük személyes kötődésre az autójukhoz. Menjen, aztán jól van: nekik tökéletes a középső Toyota. Ugyanis olyan természetességgel marad észrevétlen, hogy szerintem sokan olajat is elfelejtenek cseréltetni benne.

Jobban körülnézve sok a szerethető részlet, de azokat is valahogy olyan diszkréten tudja. Kényelmesek a nagy méretű ülések, a kormány egészen szuper fogású, kár, hogy 30 ezer km után már láthatóan elkezdett kopni. Mondjuk, szerencsére máshol nem látni, hogy nem új már az autó. A Travel edition felszereltségből hiányoltam a tempomatot, ami meg még furcsább, hogy az 1.8-as benzineshez ugyanezzel a felszereltséghez jár a sebességrögzítő. Ráadásul pluszba rendelni sem lehet, mert a Toyotánál csak csomagokat vehetünk – tehát még 800 ezerért kellene Executive felszereltséget vennünk, ha szeretnénk ilyen extrát... A nagyméretű érintőképernyős navigáció sokat tud és nem is bonyolult használni, a kétzónás klímában tetszett hogy nagyon gyorsan és finoman varázsol hideget. Van még elektromos kézifék is, amit minden megálláskor be kell nyomni, ami az elején elég szokatlan. Szerencsére induláskor magától kiold.

A kétliteres leggyengébb dízelmotor a maga nemében zseniális. Ebben a méretben manapság már inkább a 140-170 lóerő számít átlagosnak, nem is értettem, hogy 126 lóerőt hogy volt bátorságuk bevállalni a japánoknak. Hát, kérem: így. Nem a lóerők száma számít itt, hanem a 310 Nm nyomaték, ami már 2000-es fordulat alatt jelentkezik, s a nagy szedán puhán és gondolkodás nélkül lódul neki. Rég vezettem ennyire harmonikus autót, egyszerűen így tökéletes. Arra való, amire kitalálták, s ráadásul nagyon takarékos is. 5,9 literrel közlekedtünk városban, 120-as tempónál meg 5 liter alatti értékeket is sikerült kihozni belőle.

A tesztelt változat a jól felszerelt, de akciós Travel Edition szériás volt, ami sok extrával állítólag kevés pénzbe kerül. Ez a kevés pénz esetünkben 7,5 millió forint, ami első blikkre nem is olyan kevés. Ha jobban körülnézünk, persze hasonlóan magas árakkal találkozunk a Passatnál vagy az Accordnál, de míg előbbi presztízsben, utóbbi formában veri erősen a Toyotát. Mégis nagyon egyben van az Avensis, ha a tudása nem is kiemelkedő egyik fronton sem, de minden részletéből sugárzik a minőség. Kellemes utazóautó, kombiként erősen kéne.

Bármelyik fotóra kattintva megnyílik a képgalériánk!