Mazda2 1,3: régi jó iskola

Méltatlan csend öleli körül a Mazda 2-t, amiről sokan azt sem tudják, mi fén terem. Ebben bizonyára közrejátszik a felejthető forma: a japán tervezők nem akartak beállni a mostanában divatos lapos tetejű bunkerautók sorába, hanem folytatták a régi vonalat, s összedobtak egy gömbölyű és barátságos kisautót. Mindez 2008-ban történt, most pedig eljött az ideje a ráncfelvarrásnak. Ezt elegánsan sikerült megoldani, vagyis apróságon változtattak csak, nem kapott új arcot és feneket. Két százalékkal takarékosabb, három százalékkal modernebb, négy százalékkal vonzóbb – tudjuk meg a semmitmondó felsorolásokat a sajtóanyagokból.

Nos, a Mazda2 maradt ugyanolyan, mint volt: egyetlen átlagember sem veszi észre a különbségeket. Nekem különösebben nem tetszik, de rosszat is nehéz mondani rá. Hajszálnyival nőiesebb, mint a Polo, de nem éreztem magam olyan kínosan benne, mint mondjuk egy Nissan Micrában érzi magát a férfiember. Van rajta normális méretű üvegfelület is, amitől kevésbé agresszív kívülről, ám nem elhanyagolható az sem, hogy rég ültem olyan autóban, amiből ennyire jól kilátni.

Nem kólintott fejbe újdonságokkal a beltér sem, olyan, amilyennek megszoktuk. Pedig vannak jópofa megoldások és a vezető munkahelye is elég szellős. Néhány anyag állítólag új meg az üléshuzat is, ezt nem tudtam leellenőrizni. Szimpatikus, hogy nem akartak nagyautós látszatot kelteni: ízig-vérig kiasutó a 2-es Mazda, ahol minden köralakú. A szellőzők, a középkonzol, a műszerek, a váltókulissza, de még a kormány is... Az összeszerelés meggyőző, a japán autóktól elvárt szintű – kár, hogy mindenhol kopogós, kemény műanyagokat találunk. Nem csak elöl, de hátul is jó a helykínálat: két felnőtt, ha nem is fejedelmi kényelemben, de porckorongsérv nélkül kibírhat hosszabb belföldi távokat is. A méretes kabin mögé még az átlagosnak mondható, 250 literes csomagtartó is befért, mely elnyelte a nem éppen kisméretű babakocsinkat is. Le a kalappal (és a kalaptartóval is, azt ugyanis e művelethez le kellett kapni).

Kétféle teljesítményszinten kínálják az 1,3-as belépő benzines motort: van 75 és 84 lóerős is – mi az utóbbival próbáltuk átélni a zoom-zoom érzést. Csodát nem vár az ember, így még inkább kellemes csalódást okozott, hogy ennyiből is lehet élvezetesen autózni. A gázpedál pöccintésére vidáman és nem túl zajosan pörög fel, s kettesben, hármasban még értékelhetően húz is. A váltó pont jó helyre került, könnyen elérhető és csodásan kapcsolható. Annyira megörültem, hogy nem is megy olyan rosszul, ezért aztán sikerült 7 liter körül fogyasztani vele, ami több a soknál. Még szerencse, hogy nemsokára jönnek a Mazda skyactive fedőnevű, állítólag übertakarékos motorjai. Visszatérve a gyengébbik nemre: nemcsak a formát szeretik majd a kis Mazdán, hanem használni is – ugyanis gyerekjáték vezetni. Könnyen jár minden kezelőszerv, lefulladni szinte lehetetlen, s nagyon lehet érezni az autó méreteit. Ha minden nő Mazda2-t vezetne, tuti, hogy kevesebb munkája lenne a fényezőknek.

Nem olcsó a kis Mazda, bár az elmúlt 1-2 évben minden kisautó jelentősen megdrágult. A 3,4 milliós alapár nem is vészes, amikor a Suzuki Swift is hasonló árszinten mozog, de a közepesen felextrázott tesztautó már 4 millión is túl van. Csendben jegyzem meg: ennyiért például már az akciós 1,6-os Mazda3-at is megvehetjük, ráadásul nem a legfapadosabb verzióban. Nos, itthon, ahol a családok általában egy autót tartanak, a méret nagy úr.

Akinek tetszik a Mazda2, nyugodt szívvel vegye meg, nem okoz nagy meglepetést, hiszen azt kapja, amit lát. Színes érintőképernyőt, turbómotorokat ne keressünk a felszereltséglistán, ezeket a japánok  meghagyták a konkurenseknek. A Mazda2 jól összerakott és kellemesen vezethető kisautó. Se több, se kevesebb.

Bármelyik fotóra kattintva megnyílik a képgalériánk!