Alfa Romeo Giulietta 1,6 JTD: senki sem tökéletes

Annyi sok márkamegmentő modell után, most itt van még egy, a kompakt Alfa, amit már nem számmal jelölnek. A Giuliettától azt várják, hogy fellendítse az amúgy nem túl fényes helyzetben tengődő legendás olasz márkát. Hogy sikerül-e, az nagyban múlik majd azon, mennyire tudják beváltani a minőség javítására tett ígéreteiket. Eddig ugyanis nem erről volt híres az olaz autóipar.

Annál inkább a szépségről, s ebből a szempontból a Giulietta tökéletesen illeszkedik a sorba. A formáján meglepődni nem nagyon lehet, hiszen a MiTo-val már elkezdett úton haladtak tovább. Könnyen felismerhetőek a különleges formájú első lámpák, melyek alapáron tartalmazzák a nappali menetfénynek hívott LED-sort. Borzasztóan látványos, s annyira erős a fénye, hogy 20 évvel ezelőtt egy tompított világított így. Giuliettának a feneke a legszebb: nem izzadságszagúan túldizájnolt, inkább néhány elegáms ívvel el lett intézve. A hátsó LED-es lámpák a kedvenceim: bár nem lehetett könnyű a semmi másra nem hasonlító formát kitalálni, de sikerült. Az egész autóról süt az olaszok kicsit fellengzős, hanyag stílusa – s hát ahogyan az olasz nők, a Giulietta is gyönyörű.

Nem szálltak el viszont a belső formaterv kialakításánál: semmi extrém dolog nem került az autóba, egyszerű, de modern a műszerfal és a középkonzol. A műszerek közvetlen közelében szép és puha anyagokat találunk, a Minitől lopott billenő kapcsolók viszont kritikán aluli műanyagból készültek. Szűk határok között állítható az üléspozíció, olyannyira, hogy egy hét alatt sem találtam meg a kényelmes helyzetet, állandóan állítgatnom kellett a kormányt és a támlát. Az elektromos gerinctámasz jó dolog lenne – ha nem a hátam közepe magasságában dülledne ki, így egyszerűen használhatatlan. A sportos forma hátránya, hogy az átlagosnál kisebb a fejtér elöl és hátul is, a csomagtartó 350 liter, amivel Giulietta szintén sereghajtó a kompakt mezőnyben.

A Fiat 1,6-os dízelmotorja ha egy szinttel halkabb lenne, pályázhatna az év motorja címre is. Hiába 105 lóerős mindössze, olyan kellemes autózást ad, hogy nem is vágytam többre: 1600-as fordulat felett húz is, minden helyzetet meg tudtam vele oldani, sosem éreztem gyengének. Na és még valami: 5,4 litert fogyasztott vegyesben, ami komoly fegyvertény a lassan 400 forintos üzemanyagárak mellett. Vezetni egyébként is jó a Giuliettát, bár korántsem olyan sportos, mint első ránézésre hinnénk. Erre találták ki a szintén alapáron osztott DNA kapcsolót, ami a váltó előtt található. Három állása van: normál, dinamikus és négyévszakos. Itt a gázreakcióval, a szervó keménységével, a futóművel és néhány elektronikus asszisztenssel játszik az autó. Hogy mindebből mit érzünk? Menet közben dynamic módba állítva megugrik, sokkal kevésbé kell nyomni a gázt, s alapból 30 Nm-rel több nyomaték áll rendelkezésre. Valamivel sportosabb lesz tőle az autó, de azért csodát ne várjunk. Kétségtelenül jó játék, és gyakorlati haszna is van, hiszen ha örömködni akarunk, benyomunk egy gombot, míg a hétköznapokra meg van egy takarékos, de sportosnak tűnő autónk.

Egy dolog rontotta el az összképet, méghozzá a váltó. Tegyük félre, hogy kicsit hosszú úton jár, ami szintén a takarékos vezetésnek kedvez, nem a sportosságnak. Viszont egyesben és kettesben annyira akad, hogy sokszor háromszor-négyszer kellett kuplungolni, hogy bevegye a fokozatot. Odáig fajult a dolog, hogy néhány nap után már a piros lámpa alatt beerőltettem egyesbe, nehogy beragadjak.

Az imádott Alfa sok más apró dologgal is bosszantja a tulajdonosát. Az USB-ről játszott zene például motorleállításkor nem jegyzi meg, hol tartott és a legelejéről indul újra. A Start-stop funkció lassú, a nehézkes váltóval kombinálva egyenesen bosszantó: többször is rámdudáltak, amikor zöldre váltott a lámpa. Sebaj, gondoltam, kikapcsolható a funkció. Igen ám, de minden indítás után ki kell kapcsolni, véglegesen nem lehet kiiktatni, ami eléggé bosszantó dolog.

A hihetetlenül gazdag Progression alapfelszereltségben mindent megtalálunk, nekem egyedül a tempomat hiányzik. Így 6 millió a Giulietta ára, amiből biztosan lehet alkudni. Nem olcsóbb, de nem is drágább a konkurenseknél.

Az Alfások szerintem kipipálva, ők már befogadták az új jövevényt. Ám kérdés, hogy egy Astra, Focus, Golf vagy Auris tulajdonosa mivel csábítható át az olaszokhoz? Milyen érvvel lehet őket meggyőzni? A válasz nem egyszerű, de mindenesetre a konkurencia egyik tagja sem annyira sportos és különleges, mint a Giulietta.

Egy biztos: Alfásnak lenni jó. Azon kivételes márkák közé tartozik, amelynek tulajdonosai ismeretlenül is jóban vannak egymással: ha szembe jönnek, villognak, integetnek, a benzinkútnál pedig köszönnek. Élvezi az ember, hogy egy közösséghez tartozik, amely a bajban biztosan segít. Hiába rémes a váltó, kényelmetlen az ülés, hangos a motor, egyszerűen nem tudtam megharagudni Giuliettára. Egy gyönyörű nőt a hibáival együtt kell elfogadni...

Bármelyik fotóra kattitntva megnyílik a képgalériánk!