Szerelmes verseket ír a szerzetes

Bizony nagyot téved, aki egy szerzetest úgy képzel el, hogy darócruhában reggeltől estig mormolja az imádságokat rideg cellájában, illetve kenyéren és vízen él. Bevallom őszintén, ez a sztereotípia nekem is megfordul a fejemben, amikor belépek a kecskeméti piarista rendház kapuján. Aztán elém jön Bozók Ferenc – az élő cáfolat. Öltözéke hétköznapian egyszerű, barátságosan kalauzol a hosszú folyosón, melynek végén található a rezidenciája. Ami ugyan egyetlen helyiségből áll, de teljességgel elegendő az egyszemélyes életmódhoz. Íróasztalán laptop képernyője hunyorog. Az ötkötetes költő szintén jobbnak látja, ha túlesünk a „nehezén”.

– A szerelem minden embert érint, legyen az ateista vagy hívő. Engem az élet, halál és hit kérdései foglalkoztatnak; miért hagynám ki a szerelem témakörét?! Ismerem ezt az érzést, hiszen életem során nekem is jutott belőle, voltam szerelmes gyerekként és felnőttként is. Egyébként a szerzetesi létből sem rekeszthető ki teljesen, talán még találkozhatunk is vele. Akinél ez kimarad, az sajnálhatja, hogy nem éli át, de az is lehet, egyszerűen nem mondja el az igazságot. Persze azt is megkérdezhetnénk: lehet-e egy házas férfi szerelmes a feleségén kívül más nőbe? Bár kimondta az életre szóló igent, attól még nem kell bűnösnek éreznie magát, ha szerelemmel tekint másokra. Legyen az pap vagy családos ember, minden esetben a hűségen van a hangsúly, ki mire fogadott örök hűséget.

Bozók Ferenc azt is bevallja, nem feltétlenül saját élményeit tükrözi költeményeiben, amit leír, arról nem kell azt gondolni, hogy vele történik meg. Szerzetesi költőként nem az egyszerűbb utat választja, tehát nem a katolikus egyházi költészet régi hagyományú műfajait, köztük a zsoltárokat, himnuszokat, verses imákat értelmezi újra. A hétköznapi élet apró elemeit mutatja meg a jól bevált motívumok alkalmazásával. Röviden: hozzánk és rólunk szól. Ahogyan ő fogalmaz: „Ha az eddigi katolikus irodalmat prédikációhoz hasonlítjuk, amit én művelek, az inkább gyónásnak számít. Saját gyengeségeimet, esendőségeimet, bűneimet is felvillantom.”

Bozók-verseket olvasgatva nem lehet rájönni, hogy papköltő írta azokat. Akik sosem hallottak a szerző szerzetesi létéről, legfeljebb azt érzékelik, hogy egy istenkereső alkotó ember gondolataival ismerkednek.

Ami pedig saját hitbéli útját illeti: harmincévesen döntötte el végérvényesen, hogy belép a piarista rendbe. Elég késői elhatározás, ám gyerekkora óta érlelődött. Tizenöt esztendősen gondolt először arra, hogy pap lesz, középiskolásként pedig osztálytársával együtt szerzetesnek készült. Feltérképezték a lehetőségeket, és a piaristákat választották. Telefonáltak a rendházba, a készüléket éppen Jelenits István tartományfőnök vette fel, aki kitárta előttük a kapukat. Sok időt töltöttek a szerzetesek közt, beleláttak a rend életébe – mégis mindkettőjük más irányban folytatta. Bozók Ferenc az egri tanárképző magyar–történelem szakán szerzett diplomát, és a mára elhíresült Gyöngyöspatán kezdett tanítani.

– Akkor is megvoltak azok a problémák, melyeket ma felerősítve, olykor elferdítve tárnak a közvélemény elé. Két évig laktam ott, megismertem a viszonyokat. Sok veszélyes kalandot éltem át, ugyanakkor kedves emlékeket is őrzök. Volt egy kutyám, a Maci. Imádták a gyerekek. Egyik reggelre ellopta valaki, persze sejtettük, hogy ki a tettes. A tanítványaim szomorúan érdeklődtek, hová lett a kedvencük. Telt-múlt az idő, már az utolsó óránál tartottunk, mikor betoppant egy kis cigánylány, hóna alatt Macival. Fülig érő szájjal közölte: „Tanár bácsi, visszaloptam tőle!” Nyomában futott a fickó, alig tudtam megfékezni.

A szerzetes költő nyolc éve a piarista rend tagja, augusztus 24-én szentelik pappá. Nem bánta meg a sorsfordító elhatározását. Folyamatosan érezte-hallotta: a Jóisten kopogtat az ajtaján, s addig nem fogja békén hagyni, amíg nem áll a szolgálatába.

Azóta reggel hattól este nyolcig emberek veszik körül, növendékei által követheti a legújabb trendeket is. Darócruhában, cellában képtelen volna üldögélni, noha ott kedvére írhatná a verseit. Mivel „diákok közt hallgatnak a múzsák”, rímekkel inkább a vakációban foglalatoskodik. Viccesen megjegyzi: „Télen kotlok, nyáron költök.”