Így adja el más házát

Az örökhagyó leszármazottja három év múlva került elő, és sérelmezte, hogy a házban, amelynek egyedüli törvényes örököse lett volna, valaki más lakik. Az új tulajdonosok viszont hallani sem akartak arról, hogy a ház tulajdonjoga esetleg nem őket illeti, miután kifizették az árát. A dologból per lett.

A leszármazott azzal érvelt, hogy az adásvételi szerződés érvénytelen volt, miután az eladó nem volt az ingatlan tulajdonosa. A törvény erejénél fogva az örökhagyó halála pillanatában az örökös ingatlan-nyilvántartáson kívül is tulajdonjogot szerez, vagyis az eladás időpontjában is a tulajdonos a leszármazott volt, nem a testvér. Aki nem tulajdonos, az nyilván el sem adhatja a tulajdonjogot, ezért a szerződés jogszabályba ütközött, semmis.

Az örökhagyó testvére ekkor már meghalt, őt a fia képviselte a perben: elismerte, hogy az apja nem volt örökös, vagyis jogosulatlanul adta el az ingatlant. A vevők viszont azt mondták, hogy megeshet, hogy az eladó az adott pillanatban nem volt tulajdonos, de nem volt tulajdonos a leszármazott sem, mert nem volt bejegyezve az ingatlan-nyilvántartásba. Igaz, az eladó tulajdonjoga is csak széljegyként volt bejegyezve, de ők akkor is az ingatlan-nyilvántartásban bízva, jóhiszeműen és ellenérték fejében szereztek tulajdont. Márpedig az ilyen vevővel szemben az ingatlan-nyilvántartáson kívüli tulajdonosok nem léphetnek fel.

A bíróságnak azt kellett eldöntenie, hogy a valódi örökös tulajdonos volt-e attól, hogy a tulajdonjoga nem volt bejegyezve az ingatlan-nyilvántartásba, és ha igen, megtámadhatja-e az adásvételi szerződést. Arra jutottak, hogy a törvényes örökösnek nem kell bejegyezni a tulajdonjogát az ingatlan-nyilvántartásba ahhoz, hogy tulajdonosnak minősüljön. Ugyanakkor a tulajdonjog törlését a jóhiszeműen, ellenérték fejében és az ingatlan-nyilvántartásban bízva tulajdont szerző féltől nem kérheti. Kötelmi jogi igényt viszont érvényesíthet – azaz kérheti a ház árát a nagybátyja jogutódjától, vagyis az unokatestvérétől.