Így tartom a kutyámat

„Már kiskorom óta vannak kutyáim, el sem tudnám képzelni nélkülük az életemet. Mivel családom állatbarát, így nálunk mindkét kutyánk jól érzi magát, boldogok vagyunk. Rendszeresen kapnak enni és inni, mindkettejük számára van kutyaól, hogy a lehető legkényelmesebben tudjanak pihenni. A nyári melegben pulinkat, Bogit (10 éves) rendszeresen fürdetjük, hogy a nappali forróságot jól viselje. A cane corsónkat, Kírát (2 éves) pedig rendszeresen futtatjuk, illetve mindkettővel mindennapos a séta. Szeretetükkel és hűségükkel viszonozzák a sok törődést. A két kutyus nagyon szereti egymást. A 10 éves puli persze mogorvább egy kicsit a 2 éves Kírával, de hisz ez természetes, mivel ő a rangidős. Kíra több mozgást, játékot igényel, aminek Bogi nem igazán örül, csak pihenne egész nap. Néha összevesznek, leginkább evéskor, kié melyik falat, de utána jön a kibékülés. Napközben általában az alvásé a szerep, majd késő délután, estefelé már inkább játszanak vagy velünk sétálnak.

Mindennap kapnak enni, leginkább egyszer. Ha valamit különösen jól csinálnak, jön a jutalomfalat. A házba nem szoktak bejönni, megtanulták, hogy nekik kint van a helyük. Bogi ugyan fél a mennydörgéstől, villámlástól, ezért ha véletlenül nyitva marad valahol egy ajtó, rögtön bejön, és remegve ül az ajtónál. Ilyenkor ki szoktuk vinni a házába, és megnyugtatjuk. Bogival már 10 éve szinte mindennap sétálunk. Van egy szokott útvonal, melyet mindig bejárunk, és ezt nagyon élvezi. Szófogadó kutyus, így lehet vele sétálni póráz nélkül is. Kírával már kicsit nehezebb, mivel ő nagytestű, erős példány, és minden új információra felkapja a fejét, s húzni kezd. De amikor rájön, hogy úgyis mi irányítjuk, engedelmeskedik.”

Ezt a néhány sort Hunya Ágnes küldte Gyomaendrődről. A következőt pedig Polgár Dezsőné Érdről.
„Azt hiszem, kevés kutyának van olyan jó dolga, mint a miénknek. A téli házát tíz centiméter vastagon szigetelte gazdája, a fiam. De van nyári háza is, deszkából, és ha mindez nem volna elég, a lakásba is bejöhet. Húsvétkor volt kétéves, nyugodt, szófogadó lány kutyus, menhelyről származik, egy szóval: gyönyörű. Mindenkinek ilyet kívánok. Sosem kell megkötni, nem erőszakos, az ilyen kutya gyógyít. Szentté kellene avatni, mint Zámbó Jimmyt!”

Hát ezek jó hírek és kedves levelek – különösen ez a szentté avatás tetszett… Igaz, vélhetően hiába is várok olyan levelet, hogy én bizony télen-nyáron éheztetem és kikötöm azt a büdös dögöt – nem is szeretnék ilyet kapni –, de remélem, ezek a kedves sorok talán változtatnak ott is a tartási szokásokon, ahol azért nem egészen ilyen szép a kutyaélet.