Milyen a jó anyós?

A menyemhez is igyekeztem úgy viszonyulni, mintha a lányom lenne. Máig nem esett köztünk egy rossz szó, de nem állíthatnám, hogy különösebben szeretnénk egymást. Őszintén mondom: nem rajtam múlott. Katinak elég hűvös természete van, hallgatag, komoly lány. A mi családunkban pedig mindenki beszédes, jó kedélyű és nagyon oldott a légkör. Soha nem fogom megérteni, Zoli fiam mire talált ebben a nagyon másmilyen lányban. De igaz, ami igaz, elég csinos.

Kora tavasszal megszületett a baba, egy tündéri kisfiú. Két hétig nem látogathattuk meg, hathetes koráig a kezünkbe se vehettük. A higiénia miatt. Hallott már ilyet? A menyem egészen az idegbajig aggályos mindenben, csak a saját feje után ment. A vicc pedig az, hogy az én végzettségem csecsemőgondozó, 42 évig dolgoztam bölcsődében, az utolsó 21 évben vezetőként. A menyem nemhogy tanácsot nem kért, de a legbátortalanabb megjegyzésemet is rossz néven vette. Az anyja javaslatait sem fogadta meg, de rám még meg is sértődött. Nem mondta egyenesen, de a fiam másnap kinyögte: úgy akarják nevelni a babájukat, ahogyan ők látják jónak. Többes számban mondta a fiam, de egyértelmű volt, hogy a menyem „üzent”. Nagyon rosszulesett, hogy a popsikenőcs ügyéből presztízskérdést csinált. De lenyeltem. Azóta egy picit enyhült a helyzet. A hisztéria elmúlt, már megölelgethetem a picit, de Kati soha nem kérdez semmit, láthatóan azt hiszi, úgyis mindent jobban tud.
Üdvözlettel: Ildikó

Kedves Ildikó!
Egyértelmű, hogy ön és a menye nem nagyon szimpatizálnak egymással. Úgy érzem, az ön magabiztos és temperamentumos személyisége néha nyomasztóan hat a más habitusú fiatal nőre. Talán megérezte, hogy ön kételkedik a fia választásában. Ám egy területen „fölénybe” került. A baba az övé, ő szabhatja meg a határokat. Nem is biztos, hogy ez tudatos a részéről, de törleszthetett a lekezelésekért. Meglehet, a fia észre sem vett semmit a kettejük kis játszmájából, a férfiaknak az ilyesmire nem nagyon van szemük.

Meglehet: attól félt, hogy ön a tudásánál fogva túlságosan is meghatározó lesz majd a kisfiú gondozásában, nevelésében – erről a jogáról pedig semmiképpen sem akart lemondani. De mindezen túl: szerintem az a jó anyós, aki – bármilyen nehéz is megállni – kéretlenül soha nem ad tanácsot, ám mindig ad, ha kérik. Amennyiben ezt betartja, meglátja, javul a helyzet.
Üdvözlettel: Ujlaki Ágnes