Pénzkérdés vagy létkérdés?

Hiába családcentrikus „elméletben” a magyar, minden harmadik párnak sikerül csak annyi gyereket vállalni, amennyit szeretne. A statisztikai hivatal adatai szerint érdekes jelenségnek lehetünk tanúi: igaz ugyan, hogy az iskolázatlanabb asszonyok többet szülnek, de az utóbbi években a jómódú, budai környéken lakó értelmiségiek közül is sokan gyarapítják a nagycsaládosok táborát. Másokat viszont visszarettentenek a gondok.

Egert évek óta az abortusz fővárosaként tartják számon, itt a leggyakoribb e beavatkozás. Legtöbbször éppen a szülés szempontjából ideálisabb korban levő, 20–40 év közötti nők vetetik el a magzatukat – derül ki az egri kistérség családvédelmi tanácsadójának statisztikáiból. A huszonévesek jönnek a legnagyobb számban, de nő a harmincasok aránya is – tudjuk meg a tanácsadó munkatársától, Kovács Évától. A terhesség-megszakítást kérőknek nem kell kínos kérdésekre felelniük, elég, ha súlyos válsághelyzetre hivatkoznak. A magzat megtartását szolgáló tanácsadásra érkezők legtöbbje azonban beszámol az okokról.

Az esetek több mint felében anyagi gondok, munkahelyi és lakásproblémák miatt hozzák e kényszerű döntést. Akadnak, akik azért kérik a terhesség-megszakítást, mert éhezik a család, és a már meglevő gyerekeknek sem tudnak enni adni. A küretet kérők 54 százaléka a negyedik vagy ennél is számosabb alkalommal lett terhes. Újabban azonban olyanok is kénytelenek lemondani már az első gyermekről, akik harminc-egynéhány évesen nagyon is vágynának utódra. Csakhogy nem engedhetik meg maguknak, hogy a feleség kiessen a munkából, egy fizetésből ugyanis képtelenek volnának fizetni a lakáshitelük részleteit. Ők odáig jutottak a családalapításban, hogy megteremtették a fészket, de nem tudják benépesíteni.

A családbarát munkahelyek egyelőre csak álomnak számítanak. Az északi régióban nem ritka, hogy rögvest elbocsátják azt, akiről kiderül, hogy állapotos. Sőt megesik, hogy terhességi tesztet kérnek a munkafelvételnél…

Gyakran azért nem vállalkoznak a szülésre, mert bizonytalan vagy alkalmi kapcsolatból fogant a magzat. Az abortusz mellett döntők fele hajadon, a kérelmezők harmada nem házasságban, hanem élettársi kapcsolatban él. Akadnak, akik el sem árulják a társuknak, hogy teherbe estek, mondván: „nem akarnak a párjuk terhére lenni”. Máskor a férfi észérvei győznek: „ő is akar gyereket, de még nem jött el a megfelelő pillanat”. Jönnek olyan lányok is, akik kijelentik, hogy egyáltalán nem szeretnének szülni, nem kérnek az anyaságból.

Minden ötödik-tizedik nő végül meggondolja magát, és megtartja a magzatát. Ilyenkor a szülők és a leendő apa mégis a nő mellé állnak, s a családi összefogás elég erőt ad a gyerekváráshoz. Egy kis jövevény sorsát ugyanis ma sem csak a hideg logika dönti el.

A gyerekvállalás mindig gazdasági döntés is volt. Néprajzkutatók vizsgálták az egykézés okát az Ormánságban és Kalotaszegen, s arra jutottak: azért nem jött világra több utód, hogy a föld egyben maradjon, ne aprózódjon szét az örökösök között. Egy erdélyi kutató rosszallóan állapította meg, hogy az egyke vagy az „egy se” szokása együtt járt a „cifrálkodással”, a kuporgatással, no és a rideg számítással. Ez az önző rövidlátás nemzetpusztuláshoz vezethet, kongatták meg a vészharangot a tudósok a két világháború közt.

A történelem ismétli önmagát, néhány éve ugyanis ismét e veszélyre figyelmeztettek. Újra divat az egygyermekes modell, hazánkban a gyermekek több mint fele egykének számít. Czeizel Endre orvos-genetikus szerint az egyke akkor is hátrányos helyzetben nő fel, ha minden pénzben megvehető dolgot megkap. Az egyetlen csemetét általában túlzottan elkényeztetik. Sosem verekszik össze, majd békül ki a testvérével, így az élet pofonjai felkészületlenül érik, és könnyebben sérül. Az egyke önzőbb, nem tanulja meg, hogy mindent meg kell osztania másokkal, emiatt nehezen alakul ki benne a közösségi érzés, véli a genetikus.

Aki azonban a tudósok véleményére bízná a döntést – szüljön-e másodszor vagy harmadszor –, könnyen zavarba jöhet. Brit és német kutatók ugyanis arra jutottak, hogy az egykék boldogabbak, mert nem kell megküzdeniük a szüleik szeretetéért, élvezhetik teljes figyelmüket, és legalább nincs olyan testvérük, aki püföli őket. A szülőknek pedig nem kell hallgatniuk a gyerkőcök örökös veszekedését.