Anya és lánya csatában

Az anya és lánya kapcsolat titka megfejthetetlen. Szélsőséges indulatok, szeretet és gyűlölet, ragaszkodás és ellenségeskedés egyaránt jellemezhetik. Egyes pszichológusok szerint a legszorosabb szociális kötődés, ami meghatározza egész életünket, mások szerint viszont semmivel sem erősebb kötelék, mint a család más tagjai közötti kapcsolatok.

Család-otthonSzabó Enikő2011. 10. 13. csütörtök2011. 10. 13.

Kép: Anya lánya szülő gyerek család kamasz érés fejlődés divat smink tükör 2011 09 29 Fotó: Kállai Márton

Anya és lánya csatában
Anya lánya szülő gyerek család kamasz érés fejlődés divat smink tükör 2011 09 29 Fotó: Kállai Márton

Az anyukák egyik legfontosabb feladata évszázadokon át a szerető, óvó gondoskodáson túl az volt, hogy megtanítsák lányaikat a tökéletes háziasszony, engedelmes feleség és jó anyuka szerepére. Az anyáknak tekintélyük volt, szavaikat nem kérdőjelezték meg lányaik. És ma?

– Egy anya ma is megtanítja a lányát mindezekre, csak talán másképp – mondja Balogh Tünde pszichológus. – Az anya az első minta a női szerepek elsajátításában. Az anyai érzelmek szerencsés esetben erősek és szinte az első pillanattól működnek, gondoljunk csak arra, hogy már a szülészeten felismerik a saját babájuk sírását a nők. A lányokat szép ruhába öltöztetik a mamák, később együtt vásárolnak be, együtt sütnek-főznek. Előfordul, hogy fodrászhoz, kozmetikushoz, sőt edzésre is elviszik az anyukák magukkal a lányukat. Ezek mind az összetartozás érzését erősítik, hiszen kimondottan „csajos” programokról van szó.

Így történt ez Katánál is, aki boldogan cipelte magával a lányát mindenhová. Egy ideig nem is volt gond, anya és lánya szoros kapcsolata kikezdhetetlennek tűnt. Ám egyszer csak Bogi teljes figyelmével és szeretetével az apukája felé fordult. Mintha Kata „zavarná”, sokszor célozgatott rá, hogy apával kettesben nekik sokkal jobb.

– Hároméves kor után ez a tökéletes idill általában megromlik – mondja a szakember. – Ilyenkor a gyerekek az ellenkező nemű szülő felé fordulnak. A fiúk óvják, védik a mamájukat, a lányok apukához készülnek férjhez menni, mint Katáék esetében is. Nincs ezzel komoly baj, ha a mamák – és persze a papák – tudják kezelni a megváltozott helyzetet. Tisztázni kell, hogy apa és anya a szerelmespár, és biztosítani kell a gyereket arról, hogy egyszer majd neki is lesz társa. Jó, ha ilyenkor az anyuka nem csalódásként éli meg lánya eltávolodását, sokkal inkább a gyermek fejlődésének fontos állomásaként.

Türelemmel könnyen helyreállítható a jó kapcsolat, és ismét békés évek következhetnek. Az igazi fordulópont a kamaszkor. Sok 10-12 éves lánygyermek anyukája tudna arról mesélni, milyen kritikus és elviselhetetlen tud lenni cseperedő lánykája. Ez az időszak ugyanis az önállósodás kezdete. Már nem az anya a legjobb barátnő, nem vele beszéli meg az apróbb és a komoly kérdéseket sem. Hirtelen a gondoskodásra sem lesz akkora igénye, mint korábban. Az anya megszűnik a legjobb barátnőnek lenni, pátyolgatni sem kell a kislányt: a mama úgy érezheti, felesleges lett.

Természetesen ez nem igaz! Szelekovszky Rita, a 14 éves Szonja anyukája úgy gondolja, nehéz időszak ez:
– Elveszett a stabilitás érzése – meséli. – Korábban azt gondoltam, van a lányom és vagyok én, ketten együtt, sokáig. Aztán amikor elindult ez a bizonyos leválás, először megijedtem, később viszont megláttam ennek a változásnak a jó oldalát is. Figyelem, ahogy feszegeti a határait, próbálgatja, mire képes egyedül, és büszke vagyok rá. Talán túlzás, de néha én bizony már látom benne a felnőtt nőt. Mindig mellette leszek, ha szükségét érzi.

Balogh Tünde pszichológus szerint ebben az időszakban dől el, hogy kialakul-e az életre szóló intimitás anya és lánya között. Ha nincs egyensúly a kötődés és a leválás tekintetében, a későbbiekben harag és bűntudat jellemzi majd a kapcsolatot.

– Az anya, bármennyire is szeretné megkímélni a lányát a csalódásoktól, sérülésektől, nem élheti a lánya életét – állapítja meg szakértőnk. – Nem akarhatja, hogy a saját álmait valósítsa meg a lánya, el kell fogadnia, hogy önálló emberi lényről van szó. A másik gyakori probléma, hogy az anyukák feláldoznak mindent a gyerekükért, és csalódottak, ha nem az történik, amit ők reméltek. A gyereknek sem jobb ez esetben, a bűntudat szinte minden tettükben megfigyelhető. A hozzám fordulóknak elmondom, hogy nem az a jó anya, aki feláldozza a saját életét a gyermekéért. De fordítva is igaz: nem az a jó gyerek, aki mindenben anyja kedvére tesz.

Hogy mit lehet tenni? Nos, a legjobb, ha a lányos anyák kiélvezik az első éveket, aztán biztonságos távolból figyelik a kamaszok küzdelmeit. Önállóságot adnak, közben észrevétlenül óvnak és védenek. A jutalmuk nem marad el: fiatal felnőttként újra első számú bizalmasaik lehetnek imádott lányuknak.

Ezek is érdekelhetnek