Gyerek nélkül mit érek én?

– Nem szeretnék gyereket, kiegyensúlyozott az életem így is. Nagyon fontosak a barátaim, hasonlóan kötetlenül élnek, mint én. Tartalmasak a mindennapjaim, mielőtt bárki is azt gondolná, hogy a bulizásról szól az életem – meséli a 40 éves Anna, aki nem árulja el a teljes nevét, mert állítása szerint a környezete így is úgy tekint rá, mint olyanra, aki képtelen felnőni és felelősséget vállalni. – Évente többször megyünk hegymászó túrára, színházbérletem van, balettozni és táncolni járok hetente négyszer. Ezt gyerek mellett nem lehet csinálni, viszont ezek az élmények szükségesek a létezésemhez. Vannak családos barátaim is, nekem biztosan nem lenne türelmem a gyerekneveléshez. Ha egy pszichológus elemezné az életemet és a lelkemet, biztosan bebizonyítaná, hogy a gyerekkorom az oka mindennek. Sivár érzelmi környezetben nőttem föl, nincs családmintám. És ez a partnerkapcsolataimra is rányomja a bélyegét – mondja a sikeres nyelvtanár.

A legtöbben a feminizmus túlburjánzásával, mások az erkölcsi értékrend megváltozásával magyarázzák, hogy egyre több a gyerektelen nő. Pedig van, aki egyszerűen jól érzi így magát, és nem érdekli a társadalmi elvárás. Nem feltétlenül egyedülálló nőkről beszélünk, kapcsolatban élőkről is. Boldogok úgy, hogy más örömforrást és tartalmat találnak az életükben, mint amit a gyerek jelent. De lehet, hogy ez egyéb okokból adódó helyzet, amihez aztán megszületik az ideológia, és alapvetően magányos emberekről beszélünk?

– Általában a kapcsolati bizonytalanság játszik szerepet abban, ha egy nő nem vállal utódot. Aztán egy stabil kapcsolatban feléled a gyermek iránti vágy. Legtöbbször a női életvezetés problémái, az anyával való konfliktusos viszony vagy a párkapcsolat bizonytalansága okozza a gyermektelenséget – vélekedik Geist Klára pszichológus. – Ma már azt sem lehet állítani, hogy a képzettebb nők döntése ez, mert ha valaki karriert épít, később jut abba az életciklusba, hogy gyermeket vállaljon. A lényeg, hogy eljut odáig. Kapcsolatban élőknél is előfordul, hogy más céljai vannak, mint az utódnemzés, s egymás gyermekeiként kezdik szeretni-szeretgetni egymást. Ez természetesen elfogadható, de ha valamelyik fél csupán beáldoz, miközben gyermekre vágyna, akkor az első megfelelő kapcsolatot megragadva otthagyja párját, s az új kapcsolatban születendő gyermekben kezd reménykedni. Egyébként sok nő az élete derekán beálló krízisben – gyakran későn – döbben rá, hogy mennyire hiányzik neki a gyermek.

Szakértőnk úgy látja, hogy a magyar társadalom is egyre inkább elfogadja a gyermektelenséget vállaló nők döntését, ma már szó sincs megbélyegzésről. Akkor érzi stigmának az illető, ha saját belső konfliktusa, szégyenérzete nyilvánvaló lesz. Olyan sincs, hogy valaki „alkalmatlan” a szülői szerepre. A személyiség érettségétől függ mindez, és az élet más területein is hátrányt jelent. Inkább önző, nárcisztikus beállítódásról lehet szó, melynek sok köze van az éretlenséghez. Persze van olyan, aki a „szülésbe menekül” a megoldatlan problémái elől. Ám később a várandósság és a szülés során sokaknak sikerül azonosulniuk az anyaszereppel, ebben a hormonális-idegrendszeri változások is segítenek.