Lexus CT200h: kisfeszültség

Egy sportosnak látszó hibrid kompakt 4,1-et tud városban, sok dugóval és néhány intenzív kigyorsítással. Ez nem az az adat, amit egyszer véletlenül kiírt a fedélzeti számítógép, hanem egy hét és 700 km tesztelés eredménye. Mféle szerzet a CT200h?

Ez gyakorlatilag már a harmadik bőr, amit a Toyota az aktuális Priusról lehúz . Van tehát az Auris olcsón és egyszerűen; a klasszikus Prius, minden jegesmedve-barát státuszszimbóluma; és most már van hibrid bébi-Lexus is aranyifjaknak és key account manager lányoknak. Mindhárom autó technikája megegyezik, s bár a Toyota kereskedés nagyon kedves PR-es kollégája hosszan ecsetelte a különbségeket, nagyok azért nincsenek. De nézzük: 1,8-as Atkinson-ciklusú benzinmotor 136 lóerővel és 10 másodperc feletti gyorsulással. Fokozatmentes váltó és nagy teljesítményű akksik, melyek egy csepp benzin nélkül képesek akár 45 km/h sebességre gyorsítani az autót, s ezt 4-6 kilométeren át bírják.

A CT egyébként illeszkedik a Lexus-arculatba: karakteresen japán, széles, lapos – és kicsit gonosz is, de csak egészen kicsit. Ha közelebb megyünk hozzá, akkor már barátságos, leginkább ha észrevesszük a több helyen is jelölt hibridségét (ezt a legtöbben még mindig nem egészen értik, de tetszik nekik). A hely passzentos, átlagos testalkattal rendelkezők nem annyira, de Padödö Mariann viszont már fog panaszkodni – elöl, mert hátra be sem fér.

Már a formaterv is végletekig csiszolt, de az igazán ütős a beltér, ami lehengerlően minőségi, mindenütt érezzük az anyagok súlyát, értékét. A korábbi Lexus-oknál nem vol ennyire pihe-puha és finom minden, de úgy látszik, ez is eljött. A kormányhoz való hozzáérés előtt kötelező a kézmosás, annyira selymesen simul a kézbe, de a bőrök is finomak. Nekem belerondít a képbe a „kézi”fék, amit amerikai mintára lábbal lehet kezelni (olyan, mint egy harmadik pedál).

Ötletes a magasra épített középkonzol, amire kiöntöttek egy vödörnyi gombot. Dönthetjük a monitort, szabályozhatjuk a hifit, az ülésfűtést, de szerencsére a fontosabb dolgokat a kormányról is vezérelhetjük. Az apró fokozatválasztó kar alatt van az „egér”, vagyis az az egyedi Lexus-kütyü, amit minden új kocsijukban megtalálunk. Elsőre ijesztő, de a japánok addig csiszolták míg tökéletes nem lett, így tényleg gyerekjáték a navigálás. Olyan mélységekig fejlesztették, hogy ha például a térkép felett húzzuk, akkor egyenletesen mozog, de a gombok felett húzva átugrik egyikről a másikra, s apró kattanást is érzünk az ujjunkkal. Ezek után kicsit méltatlannak találtam a 2002-es szinten leledző ikonokat és menüdizájnt, nem szép a szürke tapéta háttér és a kocka gombok, ezzel foglalkozhattak volna még egy keveset.

A váltókar alatti tárcsával választhatunk a programok közül. Normál és ECO üzemben kékesen dereng a műszeregység, és hibridüzem visszajelzőt is látunk a sebességmérő mellett. Itt tudjuk nyomon követni, hogy épp akkumulátorról vagy benzinmotorról megyünk-e, vagy tölti-e a fék az akksikat. Sport módban közvetlenebb a kormányzás és vad piros fény uralja a műszereket, sőt még fordulatszámmérőt is kapunk. (Ezt kipróbáltam, nyugtáztam hogy jé, majd visszatértem szépen ECO módba. Ahol a gázpedál egységnyi lenyomására más autókhoz képest harmadakkora erővel indul csak meg, az erőteljesebb gázra lépés pedig felér egy kínpadra fektetéssel, annyira nem füllk hozzá az ember foga.)

Hiába direkt a kormányzás, sportos a futómű és az üléspozíció, ez nem az az autó, amit széthajtanának a tulajok. Már csak a hangja miatt sem. Merthogy az nincs neki, csak padlógáznál, akkor viszont veszettül vinnyog, egyáltalán nem jó hallani.

Hibridet hajtani életstílus, s az ember a fogyasztással dicsekszik, nem a gyorsulással. Vezetni ettől még szuper érzés, a CT megérdemelne egy F változatot is: valami 2 és fél literes turbómotorral, biztosan állat lenne. De ez csak fantázia, jelenleg ugyanis csupán a hibrid verzió létezik 8 millió alatti alapárral, amihez aztán mindenféle csomagokat vehetünk (például bőrt, navigációt és csúcs-hifit).

A Toyota és a Lexus kemény munkával elérte, hogy ha hibridről beszélgetünk, elsőre mindenkinek ők ugranak be. A friss Prius hajtásláncával megérdemelten soroljuk előre. Aki pedig sportosnak szeretne látszani és közben 4 liter alatti fogyasztásra hajt, annak jól jöhet a kis Lexus. Nem az számít, hogy 4-et vagy 5-öt eszik, hanem a tudat, hogy micsoda mérnöki csoda, aminek a parancsnoki hídján trónolunk. Ebben messze veri az összes konkurenst.