Nedves homokban eláll

A termények vermelése történhet a föld alatt és felette is, ez utóbbit prizmázásnak hívjuk. A vermet érdemes olyan sík területre tervezni, ahol a csapadékvíz nem gyűlik össze, a talajvíz sincs magasan, és még árnyékolja is valami. Lehet például egy épület északi oldala, hogy meleg őszön vagy tavaszon ne melegedjen föl a verem.

A vermelés első lépése, hogy a földre körülbelül 10-15 centiméter vastagságú nedves homokot simítanak el. Erre kell rátenni a terményeket, amiket 20-30 centiméteres rétegben szalmával fednek le, majd ugyanilyen vastagon földdel takarnak be. Ha hosszú a prizma, három-négy méterenként célszerű szellőzőkürtőket kialakítani.

Föld alatti tároláshoz vermelőárkot vagy -gödröt szoktak ásni. Az árok általában 60 cm mély és 80-150 cm széles, a gödör pedig 80–120 cm mély és 130–150 cm széles. Mindkettő tetszőleges hosszúságú, akár 50 méter is lehet. Lehet bennük vermelni rétegező közeggel és anélkül is. A rétegező közeg nélküli vermelésnél 20-30 cm vastag szalmatakarót tesznek fedésnek, majd ugyanilyen vastag földréteggel zárják le.

Rétegezésre jó például a folyami vagy a bányahomok és a tőzegkorpa, ami nagyon jól tartja a nedvességet. Fontos, hogy a rétegező közeg nedves legyen. Miután földdel lezárják a vermelőgödröt vagy -árkot, le szokták takarni levágott gazzal, falevéllel, szalmával és náddal, hogy a termést még biztosabban megvédjék a fagytól. A kertben felszedett sárgarépát, petrezselyemgyökeret egy jó pincében is érdemes rétegező közeggel tárolni, hogy minél nagyobb tápértékben, eredeti állapotukban őrizzük meg azokat.

Legjobb erre a célra a földnedves, tiszta homok. A pár centis levélcsonk meghagyásával átválogatott gyökereket a lombos felükkel kifelé úgy kell a fal mellé tenni, hogy ne érjenek össze. Ezután annyi homokot terítünk rájuk, hogy befedje őket. Utána egy újabb sor gyökeret terítünk a homokra, majd megint megszórjuk homokkal úgy, hogy a gyökerek ne érjenek egymáshoz.