Korlátoz és kirekeszt a betegség

Ijesztőek a számok: már tizenöt éves kor alatt is ugrásszerűen növekszik a cukorbetegek száma, s a négy év alatti gyerekek körében a legnagyobb a növekedés. Hat évvel ezelőtt évente 15 ezer új beteget regisztráltak Euró­pában, 2020-ra 24 ezret tartanak valószínűnek. A legrosszabb a helyzet Finnországban és a skandináv államokban. Vajon mi állhat e drámai jelenség hátterében?

– Nos, pontosan senki sem tudja, de az biztos, hogy genetikai és környezeti folyamatok is szerepet játszanak. Mindenesetre az újabb kutatások a D-vitamin hiányát és a tehéntej korai étrendbe illesztését is felelőssé teszik – tudtuk meg dr. Niederland Tamástól, a Győr-Moson-Sopron megyei Gyermekdiabetológiai Gondozó vezető főorvosától, a Magyar Gyermekdiabétesz Szekció főtitkárától.

Három évvel ezelőtt történt, hogy a kilencéves Dávid rengeteg folyadékot ivott, gyakran pisilt, egyre fáradékonyabb lett, sokat fogyott. Végül 27-es cukorszinttel került az intenzív osztályra.

– Először nem is értettük, miről beszél a doktor. Jó, cukros a gyerek, majd diétázik. Sokkolt, hogy az unokámnak most már mindig együtt kell élnie a betegséggel – meséli Takács Mária, a 12 éves Dávid nagymamája. – Azóta teljesen megváltozott az életünk. Dávidnak külön főzök, naponta ötször kell mérni a cukorszintjét és négy inzulint kap. Már magának is beadja az injekciót, az iskolában az egyik osztálytársa segít neki. Néha elkeseredik, hogy nem olyan, mint a többi gyerek. Főként akkor szomorodik neki, amikor a barátai többnapos osztálykirándulásra mennek – sorolja a nagymama.

A gyermekkori cukorbetegség 96-98 százalékban 1-es típusú, autoimmun eredetű, melyet az inzulintermelő sejtek pusztulása okoz. Hazánkban csaknem háromezer, 14 év alatti gyermek érintett e kórtól.

– Másfél évtizeddel ezelőtt dolgoztuk ki a Törp Programot: háromnapos tábor keretében vezető gyermekdiabetológusok segítenek a szülőknek, hogy megismerjék a legfontosabb tudnivalókat – mondja dr. Niederland Tamás –, közben a picikkel pedig a győri Lurkó Alapítvány önkéntesei és gondozó szakápolói foglalkoznak. A következő táborunk jövő májusban lesz, már ha addig össze tudjuk rá szedni a szükséges két és fél millió forintot. Akadt olyan esztendő, hogy nem sikerült előteremteni ezt az összeget, így aztán elmaradt a program… – emlékszik kissé nekikeseredve a főorvos.

A fő kérdés: az óvodában, iskolában képesek-e a cukros gyerek befogadására? Van, ahol a személyzet hajlandó tanulni a szülőktől, de sajnos általánosabb tapasztalat a félelem, az elutasítás, a felelősség elhárítása. Dr. Niederland Tamás és társai ezért szakmai programot dolgoztak ki, melynek lényege, hogy a főiskolai oktatásban kötelező volna megtanulni, mi a teendő a beteg gyerekkel. A javaslatra a szakmai csapat az oktatási jogok biztosától vár kedvező választ. Csak remélni tudjuk: végül is zöld utat kap az előterjesztés.