Kutyaagresszió 3.

Aminek az az oka, hogy az emberek nagy többségének egész egyszerűen fogalma sincs, milyen kutya is illene hozzá, családi és lakáskörülményeihez, elfoglaltságához, életkorához és sorolhatnánk. Említsünk meg, csupán csak jelzésszerűen, egy leggyakrabban át sem gondolt, de a múló évekkel komoly gondot okozó problémát: legyen ez mondjuk a nyaralás. Ha a gazda és családja állandó nyaralhatnékban szenved, egy évben többször is utaznak, akkor vagy viszik magukkal kedvencüket, vagy rá kell bízniuk valakire. Egyik sem egyszerű feladat. Ugyebár repülőre csak a kistermetű, általában nyolc kiló alatti kutyát lehet felvinni – azt se minden járatra –, a nagyobbak elkábítva, ketrecbe zárva utaznak, és rossz esetben tévednek el a célállomásig, ahol is további gondok sora vár ránk. Ha kempingbe megyünk, ott, ha szállodába, ott. Vannak kutyautálatos országok – bocs, de ilyen Portugália –, meg vannak kutyaszeretők, ilyenek például az egyébként nem nagyon vendégbarát franciák. Ezzel együtt a Louvre-ba ott sem mehet be kutya, tehát marad neki a bezárt szállodaszoba. Az egy nyaralás? Hozzátenném, a tengerpart sem ideális kutyahely: a sós víz nem kifejezetten ajánlható, a tűző nap kifejezetten nem. És akkor, ha autóval megyünk, és ha vonattal, csak a gondok… Ha meg itthon marad, akad-e olyan szomszéd, családtag, aki legalább fele úgy bánik kedvencünkkel, mint ahogy tőlünk megszokta, vagy akad-e olyan kutyapanzió, ahová nyugodt szívvel beadhatjuk – és akkor még csak ezt az egyetlen szeletét sem tudtuk megoldani a kutyaválasztás jelentős problematikájának…

A fajtaválasztást sajnos a legritkább esetben előzi meg gondos helyzetelemzés, leggyakrabban a követelőző gyerek, a divat, az irigység vagy az olcsó ajánlat lesz a döntő. És aztán bekerül a családba egy oda tökéletesen nem illő négylábú. És máris választ kaphatunk arra, hogy miért is történik annyi kutyatámadás? Azért, mert az emberek nem tudják, hogy a világon ma létező 400 féle kutya más és más genetikai örökséggel rendelkezik, hiszen más és más feladatokra tenyésztették ki őket. Tehát például egy kisgyerek mellé tökéletes társ egy retriever – és az egyetlen, amitől félni kell, hogy pofán nyalja és felborítja a csöppséget –, míg ugyanerre a feladatra egy harcos eb nem feltétlen alkalmas. Illetve lehet abból is gyerekfelvigyázót nevelni, és a retrievert is el lehet vadítani, de ehhez rengeteg idő és gyakorlás szükséges. (Folytatjuk.)