Renault Scénic 1,5 dci: észérvek hatása

Kezdjük a végével. Alig 5 millió forintért adja a Renault a Scénic rövidebb verzióját az unalomig ismételt másfeles dízellel és a legszerényebb felszereltséggel – ami itt azonban meglehetősen hosszú listát takar. Benne van ugyanis az összes elektromos ablakemelő, az mp3-as, bluetooth-os hifi, az esőérzékelő, a kétzónás digitális klíma, s a teljes biztonsági arzenál ESP-vel, kipörgésgátlóval, függönylégzsákkal.

De milyen autót is kapunk ennyiért? Egy kicsit esetlen formájú egyterűt, amiben egy csepp sportosság sincs. Érdekes, hogy a Grand verzió mennyivel szebben adja ki ezt a formát, de a Renault mentségére legyen mondva, kinézetre senki sem tud ebből a kis egyterű koncepcióból értékelhetőt kihozni (lásd C-Max, Golf Plus). Lágyan ívelt formákkal operál, de a hátsó lámpák nagyon belerondítanak az összképbe, nehezen mondható szépnek a Scénic. Viszont amit az elmúlt évtizedben egyterű fronton a franciák kitaláltak, mind benne van. Például csak 4,3 méter hosszú mégis tengernyi a hely. Elöl bármekkora ember elfér a magas építésnek és a széles üléseknek köszönhetően, de hátul is jól érzi magát három megtermett kamasz. Emögött még elfért egy 430 literes csomagtartó, ami egyszerűen bővíthető is akár 1,8 köbméterig. Lehet az utastérbe is pakolni, csak hátul 6 különféle rekeszt számoltam össze, ötletes a tologatható első könyöktámasz is. Megnyugtatóan tudja mindazt, amit az embere egy ekkora kocsitól elvár.

Az alacsony felszereltséget nem is az extrák hiánya, hanem a hangulat árulja el. Minden unalmasan fekete, sehol egy jobb minőségűnek tűnő anyag, csak átlagosak a műanyagok. A műszerfal egy kijelző csík középen, ami azért nem kompromisszummentes megoldás. Bár öt különböző grafikából választhatunk, s ilyenkor más színű a háttér vagy máshogy mutatja a fordulatszámot. Ez jópofának tűnik, de azért nem költöttek túl sokat grafikus-dizájnerre. A Renault automata kártyarendszere a legjobb a világon, kár hogy ehhez a felszereltséghez ezt rendelni sem lehet. Ugyan kártyaformájú a kulcs, de elő kell halászni, megnyomni a nyitógombot, majd a kulcsot bedugni a kézifék melletti nyílásba, s csak ezután nyomhatjuk a start gombot az indításhoz. Vagyis semmivel sem ér többet, mintha egyszerű kulcsot kaptunk volna hozzá.

Száztíz lóerőt tud a legszerényebb dízel, de ebbe az autóba nem is kíván az ember többet. A nagyon nagy legyártott példányszámnál tartó 1,5-ös motorra nehéz panaszkodni. Mint minden kis dízel, alul erőtlen, de kétezer felett egy rövid ideig vidáman húz. Ha gyakran váltogatunk, egész dinamikusan közlekedhetünk vele. A fogyasztás 7 liter alá nem ment le a túlnyomórészt zsúfolt, városi forgalomban. Tetszett a futómű, mert a fekvőrendőröket, úthibákat nagyon magabiztosan veszi, és a kanyarban sem jön zavarba, viszont a rettenetesen művi érzetű kormányzás miatt nagy élményt nem nyújt. Háromszázezer forint felárért megkaphatjuk a vadonatúj 1,6-os – állítólag nagyon takarékos – dízelmotort is, ami 20 lóerővel tud többet.

A konkurensek mind drágábbak, a C-max és a Golf Plus is 6 millió környékén indul, s messze nem nyújt ilyen extralistát – igaz, presztízsben is felette állnak a Renault-nak. Kevesen lesznek, akik azért veszik majd a Scénic-et, mert beleszerettek, racionális érvekkel viszont könnyű alátámasztani ha mellette döntünk. Csak a dízel litere ne lenne 420 forint, mert így már nem olyan egyértelmű az előnye egy kisebb turbós (a Renault-nál Tce) motorhoz képest.