Temperamentumos család

Két lányunk között nyolc év a korkülönbség, szerintem egyformán neveltük és szerettük őket, ám ők ketten akár a tűz és a víz. Tímea, a nagyobbik mindig jól tanult, megbízható, szorgalmas. Már kisiskolás korában mellettem sürgött-forgott a konyhában, ma is mintaháziasszony. Nagyon rendes embert választott férjének, gimnáziumi szerelmét, s aranyosak, jók a gyerekeik is. Szóval, ők rendben vannak.

Eszter, a kisebbik talán még jobb eszű, úgy tanult, hogy vagy ötöst, vagy egyest hozott haza, hármast soha. Körülötte mindig történt valami. Nem vészes dolgok, de a szülői vérnyomást azért fel-felvitték. Igen szép lány, úgyhogy nyüzsögtek körülötte a fiúk, rendesen váltogatta is őket. Aki egyszer nem úgy szólt, ahogy neki tetszett, már mehetett is. Eszter jogász lett, s olyan a munkaköre, hogy szüksége is van a nagy szájára meg a határozottságára. A férje pontosan ugyanolyan, mint ő. A lányunk a sok fiúhaver után egyszer csak hazaállított Ferivel, akihez aztán négy hónap után hozzá is ment. Ennek másfél éve. Úgy viselkednek, mint az eszementek. Egyik pillanatban üvöltöznek, csapkodnak – a lányom még tányért is hajigál olykor –, öt perc múlva meg nyalják-falják egymást. A nagy dolgokban általában egyetértenek, de el nem hinné, milyen semmiségeken tudnak összeugrani! Naponta ötször is ordítoznak egymással. Mi az apjával ettől megőrülünk. Most meg babát terveznek. Milyen légkörben fog felnőni az a gyerek? Lehet bízni egy ilyen házasság jövőjében?
Üdvözlettel: Mária

Kedves Mária!
Annak a babának valószínűleg ugyanolyan heves lesz a temperamentuma, mint a kedves szüleié, úgyhogy meglepődni nem fog… De a tréfát félretéve: tényleg nem vagyunk egyformák. Önökhöz valószínűleg a nagyobbik lányuk kiegyensúlyozottsága, komolysága áll közelebb, de Eszter viharos természete is csak jött valahonnan. A sok cirkusz nem komoly nézeteltérésekből, hanem heves vérmérsékletükből adódik – mondjuk, mint az olaszoknál.
Ráadásul az ifjú házasok szinte még az ismerkedés, de legalábbis az összeszokás fázisában leledzenek. Láthatólag nagyon szeretik egymást, s hát ugye, a nagy veszekedés után annál édesebb a kibékülés. Úgyhogy szerintem hadd ordítozzanak. Nem kell az aggódó anyai szívnek megszakadnia, higgye el, mire ön tőlük sírva hazaér, a fiatalok már rég kibékültek. És egészen biztos, hogy mikorra jön a baba, jelentősen lehiggadnak. De teljesen azért sohasem…
Üdvözlettel: Ujlaki Ágnes