Szigorúan megszűrt pszichológusok

A legtöbben szabad elhatározásukból fordulnak pszichológushoz, aki segítséget keresve „turkál” a lelkükben. Ám megeshet, hogy a fellelt „megoldás” bizonytalan irányba tereli a páciens sorsát. Szükség volna-e a pszichológusok pszichológiai átvilágítására? Dr. Lajtai László, a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének pszichiátere szerint: nincs. De a válasz azért nem ilyen egyszerű.

A rossz nyelvek valaha úgy tartották: leginkább az akar pszichológusnak menni, aki úgy gondolja, hogy az egyetemi stúdiumokon majd megoldást találhat a saját nehézségeire is.

– Szerencsére ma már nem olyan különös, ha valaki felkeresi a pszichológust. Bárki szabadon dönthet, kitől kér segítséget, kivel osztja meg élete legapróbb titkait is – elemez Lajtai László. – A világon sehol sincs olyan kritériumrendszer, amely egyértelműen kiszűrné, hogy ki való e pályára. A kutatások megállapították: az egyetemi hallgatók ellen indított fegyelmi eljárások kéz a kézben járnak a már végzett szakemberekkel szembeni etikai vizsgálatokkal. Igazából a gyakorlat dönti el az alkalmatlanságot. Találkoztam már a lélek olyan „mérnökével”, aki súlyos pszichés gondokkal küzdött, de ez még nem jelenti azt, hogy rossz szakember. S nincs olyan törvény sem, amivel eltilthatnák a pályáról – magyarázza a magatartáskutató.

A felsőoktatás elvárja, hogy az egyetemisták magas szintű teljesítményt nyújtsanak, s nem kevés pszichés problémája miatt alulteljesítő hallgató emiatt rostálódik ki. Vagyis az egyetem is lehet szűrő, de az etikai alkalmasság legfőbb letéteményese a szakmai kollégium, amely vizsgálhatja a gyakorló szakemberek problémás ügyeit.

Előfordulhat, hogy a pszichológus kevéssé hatékony vagy helytelenül megválasztott módszerrel próbál segíteni. De ez sem feltétlenül kérdőjelezi meg az alkalmasságát. Ő is csak ember, aki időnként hibázhat, nem lehet mindig minden megoldás tudója.