Szóval és ököllel ütnek

Valóban egyre gyakoribb az agresszió a gyerekek és a kamaszok körében, és az erőszakos tettek is egyre súlyosabbak. Már nem az a meghökkentő esemény, ha egy diák leköpi, ellöki, megrugdossa a társát. Olyasmi is előfordul, hogy súlyos bántalmazással fenyegetik-zsarolják, netán fojtogatják, sőt megkéselik egymást a diákok.

– Nem csak a harag rossz tanácsadó, de az unalom is. Sokkal könnyebben ragadtatják magukat deviáns cselekedetekre azok a gyerekek, akik céltalanul tengnek-lengnek, nem lelik örömüket a közösségi játékokban, a sportban vagy más értelmes szabadidős elfoglaltságokban. Ma már sokuknak semmit sem mond például az a szó, hogy ugróiskola, nem is sejtik, mit kell tenni, ha azt hallják: „Adj király katonát!” A pedagógusok nem vetnek be elég közösségteremtő, interaktív játékot, így nem tudják bevonni tanítványaikat a kellemes közös tevékenységekbe. Emiatt az óra jó része fegyelmezéssel telik – tudjuk meg Hídvégi Márta pszichológus gyógypedagógustól. – Sok céltalanul lézengő kamasz az erőszakban talál magára, ez lesz az, ami kellemesen felpörgeti. Miközben kötekedik és megalázza a társait, azt éli meg, hogy ő a főnök, s ettől érzi magát „valakinek”. Azok a gyerekek is rengeteg feszültséget gyűjthetnek össze magukban, akik naphosszat a számítógép monitorja vagy a tévé előtt ücsörögnek. Még akkor is, ha úgy tűnik, minden rendben. A tiszaújvárosi késelő diák édesanyja például azt nyilatkozta: a fia korábban is kicsit visszahúzódó volt, de „egyszerűen tökéletes” gyereknek tűnt.

– A képernyő előtt gyökeret vert gyerek nem tudja kiélni természetes mozgásigényét, aktivitását, s egyre csak gyűlik benne az agresszív feszültség – véli Vekerdy Tamás. A neves pszichológus szerint az volna az ideális, ha a kicsik legfeljebb napi 20 percig csüggnének a képernyőn, csak kiválasztott műsort néznének, s azt is lehetőleg apával, anyával együtt. Ha befejeződött a várt műsor, szigorúan ki kell kapcsolni a készüléket, ne ömöljön parttalanul a műsorözön a lakásba.

Az internet ugyancsak sokakat szögez a székéhez, s a tinik a világhálós közösségi oldalakat – amerikai felmérések szerint – nemcsak barátkozásra, de gonoszkodásra is használják. Minden ötödik fiatal bevallotta: ő maga is segédkezett már egy-egy ismerőse szóbeli bántalmazásában. A fiatalok negyede számolt be arról, hogy vitába keveredett az online világban, s 20 százalékuknak már barátsága is ráment a közösségi oldalon kitört csetepatéra.

Egyre növekszik a világban a játékfüggők tábora is. Különösen a bezárkózó, szorongó fiatalokat szippantja be könnyen a virtuális játszótér. Komoly vonzerő, hogy ott ők lehetnek a gazdag, sikeres, rettenthetetlen hősök. Megeshet, hogy kórosan azonosulnak a játékbeli figurájukkal, ezért a valós életük teendőit elhanyagolják. A világhálós szerepjátékokban megszerzett tekintély azonban becsapós sikerélményt kölcsönöz: a valódi világ ettől még sivárabbnak tűnik. A kettős életet élők pedig ettől is bekattanhatnak.

Kérdés, hogyan vegye észre a szülő, ha gyülekeznek a viharfelhők, és a tizenéves viselkedése már túllép a korosztályára jellemző nyugtalanságon vagy lázadáson. Minden kamasszal megesik, hogy flegmán visszaszól, ezt többnyire képes kezelni a család. Ám ha a tizenéves már durva és vandál cselekedetekkel hívja fel magára a figyelmet, a szülő pedig tehetetlennek érzi magát, akkor bizony elkél a viselkedésterápia.

– A pszichológus vagy az orvos segítsége, sőt a gyógyszeres terápia sem használ önmagában. Arra is szükség van, hogy a család együttműködjön, a környezet ártó hatásai megszűnjenek – magyarázza Hídvégi Márta. Bevált módszer, hogy a szülő és gyermeke a kívülálló „békéltető” szakember előtt szerződést köt. Például ilyen egyezség születik: „Ha öt napig egyáltalán nem verekszel az osztályban, ilyen és ilyen jutalmat kapsz.” Jó esetben nem pénz vagy csokoládé jár a jó viselkedésért, hanem, mondjuk, elviszik moziba, horgászhat az apjával vagy átmehet a barátjához.

Az efféle fogadalmakkal általában sikerül megszelídíteni a vaduló tizenéveseket. A tinik méltányolják, ha a felnőttek következetesek és jól körülírt szabályokat szabnak. Ahogy azt is értékelik – igaz, semmi pénzért be nem ismernék –, ha a szüleik foglalkoznak velük, közös programokat ajánlanak. Bár lázadnak ellene, valójában biztonságérzetet ad számukra a családi élet kiszámítható rendje.