Tévedés a világvége

Orvosnak készült, summa cum laude végzett az egyetemen. Belgyógyász lett, de hogy miért ezt a területet választotta, nem tudja megmondani. Egy biztos: segíteni akart másokon. Volt körzeti és osztályos orvos, főorvos, szakértő Répcelakon, Egerben, Sopronban és Budapesten. Negyvenegy év aktív időszak. Ezzel a pár ténybeli adattal be is fejezi orvosi pályafutása ecsetelését, pedig 2005-ben megkapta a Szent Kristóf Ér-demrendet munkája elismeréseként. Mégis, mintha mindez csak egy epizód lett volna az életében.

– Ezek nem fontos dolgok. Nekem ez az életem – mondja a 71 éves Romhányi Attila, miközben egy tucatnyi könyvet tol elém. Két oszlopban, akkurátusan felstószolva. Az egyik a papagájokról, a másik a maja indiánokról szól. – Már gyerekkoromban volt papagájom, rajongtam értük. Az első és a második feleségem nem lelkesedett értük, de a harmadikat, akivel több mint harminc éve élek együtt boldogságban, sikerült megfertőznöm. Sokszor jobban tutujgatja őket, mint én. Az első közös madarunk egy rozella papagáj volt. Időnként kinyitotta a kalitka ajtaját, röpdösött a lakásban, unalmában a tapétát tépkedte a falról. Akkor jöttünk rá, hogy együtt lakunk egy élőlénnyel, de nem tudunk róla semmit. Elkezdtünk szakirodalom után kutatni, nem igazán találtunk – mesél a madártannal való kapcsolatáról a nyugdíjas belgyógyász.

A legtöbben szaktudás nélkül is nyugodtan élnék tovább megszokott életüket. Nem úgy Romhányi Attila! Ha nincs magyarul, majd olvas a papagájokról angolul és németül.

– A nyolcvanas években háromévente kapott mindenki 50, majd 70 dolláros valutakeretet, abból lehetett Nyugatra utazni. Ezt mi könyvekre költöttük. Beleástam magam a papagájok világába. Elkezdtem fordítani jeles ornitológusok munkáit, és azt a tudást ötvöztem a saját tapasztalataimmal, megfigyeléseimmel. Az első könyvem A papagájok címmel 1987-ben jelent meg, 50 ezer példányban. Szinte elkapkodták. Ezt másik három kötet követte, több mint tíz év alatt készültem el velük. Nem túlzás, hogy a papagájok értelmi szintje a két-három éves gyerekekével azonos, és hihetetlen a memóriájuk. Volt időszak, amikor 21 papagájjal éltünk együtt, minden földrészről beszereztünk egyet. Most csak tízen vannak, meg kellett válni a többitől, mert kisebb lakásba költöztünk. Artúr, a kakadu a kedvencünk, ő a főnök. Maláj nyelven a kakadu azt jelenti: öregapó. Artúr most 30 éves. Miután a 80 éves kort is elérheti, minden bizonnyal túlél bennünket.

A madarak iránti szenvedély nem állt meg a dollárkeret elköltése és a könyvek megírása szintjén. Romhányi Attila, ha tehette, feleségével elutazott a Kanári-szigetekre, pon-tosabban Tenerifére, ahol négyévente tartják a Papagájok világkongresszusát. Itt ismerkedtek meg egy Guatemalán élő belga házaspárral, akik meghívták Romhányiékat látogatóba.

– A feleségem vonzódott az indián kultúrákhoz, Guatemalán én is a hatása alá kerültem. Csodálatos volt a felismerés, hogy egy ilyen pici nép milyen gazdag kultúrát hagyott az utókorra – meséli a belgyógyász, miközben több ezer éves maja írásjeleket, ábrákat mutat. – Annyira beleástam magam a maják világába, hogy ez a szerelem mára komolyabbá vált, mint a madarak iránti érdeklődés. Nagy fába vágtam a fejszémet. A maja kódexek túlnyomó részét Yucatán püspöke, Diego de Landa máglyán égette el még az 1570-es években, mert azokat az ördög munkájának tartotta. Valahogy megmenekült négy kódex, ezeket „lefordítottam”. A Pytheas Kiadó megjelentette, utánrendeléssel hozzá lehet jutni a könyvhöz. A maja írásjelek hangokat, szótagokat és szavakat tartalmaznak, mintegy 750 írásjelet ismerünk, ezek körülbelül 80 százalékát sikerült azonosítani. Hatalmas anyag, mintegy tíz év munkája. Nem értem, hogyan kerülhetnek napvilágra olyan ostobaságok, hogy a maja papok leírták a kódexekben: 2012. december 21-én elkövetkezik a világvége. Semmi másról nincs szó, mint hogy bolygóegyüttállás lesz akkor. De ezek a rémhírek mindig jó üzletet jelentenek egyeseknek – teszi hozzá mosolyogva.

Romhányi Attila tollából már három kötet jelent meg a majákról, most épp a maja emberek és szörnyek összehasonlításán dolgozik, az ábrázolásokat és leírásokat tanulmányozza. A felesége aktív támogatásával. Három évtizednyi együttlétük alatt minden pénzüket könyvekre és utazásra költötték. Márti, a feleség szerint Isten nem azért teremtette a világot ilyen szépre, hogy ne lássuk. Igaz, hitelt vettek föl azért, hogy többször is eljuthassanak Latin-Amerikába, Afrikába, Ausztrálázsiába, de nem bánják. Két év múlva lejár a törlesztés, azután Londonba készülnek. A British Múzeumban felhalmozott kincsek megtekintését ugyanis nem szeretnék kihagyni.